LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Dalmát domolykó Leuciscus illyricus
Jegyei: teste nyújtott, az idősebb példányok háta igen magas, feje rövid, széles, szájrése feltűnően kicsi. Teste oldalról erősen lapított, szemei kicsinyek. A pikkelyek nagyok, 49-54 van az oldalvonal mentén. A hát- és farok alatti úszó 12 sugárral, utóbbi pereme egyenes vagy (többnyire) gyengén kifelé domborodó. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5.2. Színezete: háta sötét, szürkésbarna, szürkészöld vagy feketés olajzöld; oldalai világosabbak, élénk ezüstös csillogással; hasa fehéres, ivás idején rózsaszínűen árnyalt. Feltűnő a hazai fejes domolykóra is jellemző hálószemes mintázat. Testhossza: 15-20 cm, max. 25 cm.
Élőhelye: álló- és lassú folyású vizek a dalmát partvidéken, valamint az lsonzo, Krka és Cetina vízgyűjtő területén. Életmódja: a fiatalok kisebb csapatokba verődnek, de ez a kapcsolat idővel fellazul, és a korosabb példányok már magányosan élnek. Május-júniusban ívik, a hímeken ilyenkor apró nászkiütések jelennek meg. Íváskor az ivarérett állatok a sekély, növényekben gazdag parti vizeket keresik fel, egyébként inkább a mélyebb, a fenékhez közeli részeken tartózkodnak. Tápláléka: főként férgek, apró rákok, rovarlárvák.
Narenta-domolykó Leuciscus microlepis
Jegyei: orsó alakú teste erősen nyújtott, oldalról csak kevéssé lapított, feje hosszú, orra tömpe, szájrése gyengén alsó állású. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 11 sugárral, ez utóbbi szegélye beöblösödő. Pikkelyei kicsinyek, 73-75 az oldalvonal mentén. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5.2. Színezete’ háta sötét, szürkésbarna, szürkészöld vagy feketés szürkéskék; oldalai világosabbak, ezüstszínűek, aranyos csillogással; hasa fehéres, ívás idején rózsaszínűen csillog. Úszói világosbarnák, a tövükön sárgásak. Ívás idején a halakon a fej hátulsó szélétől a farokúszó tövéig nyúló sötét, hosszanti sáv látható. Testhossza: 20-25 cm, max. 30 cm.
Élőhelye: csak a Neretva (Narenta) vízrendszerének (Dalmácia) gyors folyású patakjaiban és tiszta, kavicsos medrű tavaiban honos. A Neretva felső szakaszán és mellékfolyóiban egy alfaj, a L. m. tenellus él, amelynek testéről íváskor a sötét hosszanti sáv hiányzik. Életmódja: többnyire a talaj közelében, a görgeteges, kavicsos aljzat felett tanyázó rajhal, biológiája szinte teljesen ismeretlen. Feltételezhetően kisebb talajlakókat (férgek, apró rákok, rovarlárvák, kis csigák és kagylók) fogyaszt.