Kezdőlap / Állatok / Halak / A Dalmát és a Narenta domolykó

A Dalmát és a Narenta domolykó

Dalmát domolykó Leuciscus illyricus
Jegyei: teste nyújtott, az idősebb példányok háta igen magas, feje rövid, széles, szájrése feltűnően kicsi. Teste oldalról erősen lapított, szemei kicsinyek. A pikkelyek nagyok, 49-54 van az oldalvonal mentén. A hát- és farok alatti úszó 12 sugárral, utóbbi pereme egyenes vagy (többnyire) gyengén kifelé domborodó. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5.2. Színezete: háta sötét, szürkésbarna, szürkészöld vagy feketés olajzöld; oldalai világosabbak, élénk ezüstös csillogással; hasa fehéres, ivás idején rózsaszínűen árnyalt. Feltűnő a hazai fejes domolykóra is jellemző hálószemes mintázat. Testhossza: 15-20 cm, max. 25 cm.
Élőhelye: álló- és lassú folyású vizek a dalmát partvidéken, valamint az lsonzo, Krka és Cetina vízgyűjtő területén. Életmódja: a fiatalok kisebb csapatokba verődnek, de ez a kapcsolat idővel fellazul, és a korosabb példányok már magányosan élnek. Május-júniusban ívik, a hímeken ilyenkor apró nászkiütések jelennek meg. Íváskor az ivarérett állatok a sekély, növényekben gazdag parti vizeket keresik fel, egyébként inkább a mélyebb, a fenékhez közeli részeken tartózkodnak. Tápláléka: főként férgek, apró rákok, rovarlárvák.

Narenta-domolykó Leuciscus microlepis
Jegyei: orsó alakú teste erősen nyújtott, oldalról csak kevéssé lapított, feje hosszú, orra tömpe, szájrése gyengén alsó állású. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 11 sugárral, ez utóbbi szegélye beöblösödő. Pikkelyei kicsinyek, 73-75 az oldalvonal mentén. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5.2. Színezete’ háta sötét, szürkésbarna, szürkészöld vagy feketés szürkéskék; oldalai világosabbak, ezüstszínűek, aranyos csillogással; hasa fehéres, ívás idején rózsaszínűen csillog. Úszói világosbarnák, a tövükön sárgásak. Ívás idején a halakon a fej hátulsó szélétől a farokúszó tövéig nyúló sötét, hosszanti sáv látható. Testhossza: 20-25 cm, max. 30 cm.
Élőhelye: csak a Neretva (Narenta) vízrendszerének (Dalmácia) gyors folyású patakjaiban és tiszta, kavicsos medrű tavaiban honos. A Neretva felső szakaszán és mellékfolyóiban egy alfaj, a L. m. tenellus él, amelynek testéről íváskor a sötét hosszanti sáv hiányzik. Életmódja: többnyire a talaj közelében, a görgeteges, kavicsos aljzat felett tanyázó rajhal, biológiája szinte teljesen ismeretlen. Feltételezhetően kisebb talajlakókat (férgek, apró rákok, rovarlárvák, kis csigák és kagylók) fogyaszt.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Akvarisztika kezdőknek

Általában két okból érdekelhetnek minket a halak: vagy megesszük, vagy megcsodáljuk őket. Most a második …

Leave a Reply