Kezdőlap / Állatok / Halak / A Dalmát pisztráng és a Ketalazac

A Dalmát pisztráng és a Ketalazac

Dalmát pisztráng Salmothymus obtusirostris
Jegyei: oldalról lapított teste erősen nyújtott, hátmagassága élőhelye szerint változó, faroknyele magas és rövid. A farokúszó hátulsó szegélye a fiataloknál mindig kimetszett, az idősebb példányoké csaknem egyenes vonalú. Pikkelyei apróak, 101-103 az oldalvonal mentén, 20-21 a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Feje kicsi, orra feltűnően tömpe; felső állkapcsa igen széles, rövid, a szájrés csak a szem középvonaláig ér. A vomer fogazása: a lemezen 2-6, a nyélen kettős sorban 9-18 fog van. Mellúszói hosszúak, hosszuk kb. a fele a mell- és hasúszók kezdete közti távolságnak. Színezete: hátoldala a zöldestől a barnásig változik, oldalai világosabbak, a hasoldal sárgásfehér. A sebes pisztránghoz hasonlóan a test oldalain sötét, illetve az oldalvonal mentén és alatta világos udvarral körülvett piros foltok vannak. A fiatalokon sötét keresztsávokat látunk. Testhossza: 25-40 cm, max. 50 cm. Élőhelye: Dalmácia hűvös, oxigéndús folyóvizei. Alfajok: S. o. oxyrhynchus (Narenta-folyó), S. o. kerkensis (Krka-folyó). Életmódja: a folyók állandó, nem vándorló hala. Október és december között ívik, ikráit sebesen áramló vízben, a kavicspadokba kotort ovális mélyedésbe rakja le. Tápláléka: apró gerinctelenek (rovarlárvák, rákok, repülő rovarok), a kifejlett példányok halakat fognak.

Ketalazac Oncorhynchus keta
Jegyei: teste tömzsi, az idősebb példányok háta magas, faroknyelük karcsú. A hát- és farokúszó között kis zsírúszó van. Hosszú farok alatti úszója 3 osztatlan ízelt sugarú és 10-16 osztott ízelt sugarú. Pikkelyei kicsinyek, 150-160 az oldalvonal mentén. Az első kopoltyúíven 19-25 (többnyire 24) rövid kopoltyútüske van. Színezete: a tengerben lévő példányok hátoldala a zöldestől a kékesig változik, oldalaik ezüstös színűek. Az ívni készülő hímek háta sötét, olajzöld, testük elülső felén vörös, a hátulsón sötét hosszanti sáv húzódik, ez utóbbi a hát felé foltokban folytatódik. Testhossza: 45-90 cm, max. 100 cm-ig (kb. 6 kg). Élőhelye: a Jeges-tenger és a Csendes-óceán északi részének parti vizei; az ázsiai partok mentén a Léna torkolatától Koreáig és Japán északi feléig, az észak-amerikai parti vizekben Colville-től San Franciscóig. Állandó populációja él a Fehér-tengerben, ahonnét alkalmilag Izland, Skócia és Dél-Norvégia parti vizeibe is áttéved. Életmódja: vándorhal, amely 3-4 évig, amíg ivarérettségét eléri, a tengerben él. Augusztus és december között ívik. A nőstény a mederben kotort mélyedésbe testkilogrammonként kb. 2000-4500 ikrát rak. A kikelési idő 90-130 nap. Az egyéves fiatal halak a tengerbe vonulnak. Tápláléka: kezdetben apró gerinctelenek, később halak.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Hívóhangok a tenger mélyéről

Általában a legtöbb vízi ragadozó a hallása alapján keresi meg a védtelen áldozatát. Hiszen a …

Hozzászólás