Kezdőlap / Állatok / Halak / A Dubrovniki cselle és a Kurta baing

A Dubrovniki cselle és a Kurta baing

Dubrovniki cselle Phoxinellus pstrossi
Jegyei: teste erősen nyújtott, oldalról csak kevéssé lapított, akár a hazai fürge cselléé. Orra tömpe, kis szájrése rézsút felfelé irányuló. Mellúszói 16-17, hasúszói 8-9, hátúszója 9-10, farokúszója 19, farok alatti úszója 11 sugárral. Garatfogai egysorosak, 5-4. Pikkelyezettsége erősen visszafejlődött; rendkívül vékony, apró pikkelyei egyesével helyezkednek el a testen, alig fedik egymást; mélyen a nyálkahártyába ágyazódtak, a hasoldalon nem is láthatók. Színezete: háta sötét, zöldes vagy kékes fémfénnyel; oldalai világosabbak, szabálytalanul elszórt barna pontokkal. Ezek főleg az oldalvonal felett helyezkednek el, és a hát felé sűrűsödnek; hasoldala fehéres, rózsaszínnel árnyalt, ezüstös csillogású. A kopoltyúfedőktől a farokúszó tövéig széles, ólomszürke hosszanti sáv húzódik. Testhossza: 8-9 cm, max. 10 cm. Élőhelye: áradásból visszamaradt (tocsogók) és kis vízfolyások Dubrovnik közelében (Dalmácia).
Életmódja: kis termetű rajhal, biológiája, különösen a szaporodás körülményei, miután gazdasági és sportszempontból értéktelen, alig ismert. Tápláléka: apró rákok, rovarlárvák, vízre hullott rovarok.

Kurta baing Leucaspius delineatus
Jegyei: teste orsó alakú, oldalról valamelyest lapított; nagy, ezüstösen csillogó pikkelyei (44-48 egy hosszanti sorban) könnyen leválnak. Szájnyílása kicsi, felső állású, az alsó állkapocs hegyi része a felső állkapocs sekély mélyedésébe illik. Oldalvonala nem teljes, csak 7-12 pikkelyre terjed ki. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 1420 sugárral; a has alsó szegélye a hasúszók és a farok alatti úszó között ék alakú. Garatfogai egy- vagy kétsorosak, 5-4. Színezete: háta a barnástól az olajzöldesig; oldalai élénk ezüstös csillogással és kék árnyalattal; hasoldala fehéres. Kék színű, hosszanti csíkjai különösen a faroknyélen láthatók. Testhossza: 8-9 cm, a nőstények (max. 12 cm) valamivel nagyobbak, mint a hímek. Élőhelye: a Rajna és a Duna vízgyűjtő területének kisebb álló- vagy lassú folyású vizei, az Urálig és a Kaszpi-tengerig. Hazánkban nagy csapatokban él. Védett! Életmódja: az időjárás viszontagságaival szemben rendkívül ellenálló, apró termetű rajhal, amely főként a parti részek sűrű növényzetében, a felszínhez közel tartózkodik. Április és július között ívik. Kb. 1 mm átmérőjű ikráit a nőstény rövid tojócsövével kör alakú vagy spirális szalagban a vízinövények szárára ragasztja; az ivadék kikeléséig (9-12 nap) a hím őrzi és gondozza az ikrákat. Egyévesen ivarérett. Tápláléka: állati és növényi plankton, repülő rovarok.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Akvarisztika kezdőknek

Általában két okból érdekelhetnek minket a halak: vagy megesszük, vagy megcsodáljuk őket. Most a második …

Leave a Reply