LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Dunai ingola Eudontomvzon mariae
Jegyei: a felső állkapcsi lemez széles, mindkét oldalán egy-egy nagy foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-10 (többnyire 7-8) fog van. A szájkorong csak kevés külső és belső ajakfoggal; az alsó részről hiányzik az Eu. danfordinál említett sertés rész. Az elülső nyelvlemez közepén nincs beszögellés, elülső peremén 5 fog ül: középen egy nagyobb és szélesebb, hozzá jobbról és balról két-két kis fogacska csatlakozik. A kifejlett példányoknál a két hátúszó az ivarérettségtől függően külön-külön vagy egymással érintkezve helyezkedik el. E fajnál a test elülső vége a legvaskosabb. Színezete: a kifejlett állatok felül fémesen csillogó sötétkékek, oldalaik világosbarnásak, a has oldalai ezüstösen csillognak. Az előfordulási helytől függően ismertek olyan példányok is, melyek háta és oldalai csaknem feketék. A lárvák barnásak, hátoldaluk sötétebb: oldalaikon néha nagy, sötét foltok vannak, amelyek világos alapon mozaikszerűen helyezkednek el. Testhossza: 18-21 cm. A lárvák nagyobbak. Élőhelye: a Duna vízrendszere, Oroszország, a Fekete-tengerbe ömlő más folyók (Prut, Dnyeszter. Dnyeper, Don, Kuban). Hazánkban védett!
Életmódja: a kifejlett állatok már valószínűleg nem táplálkoznak. Június-júliusban ívik, az állatok röviddel ezután, mint valamennyi ingolánál, elpusztulnak.
Folyami ingola Lampetra fluviatilis
Jegyei: felső állkapcsi lemeze széles, mindkét oldalán egy-egy erős foggal. Az alsó állkapcsi lemezen 5-9 (többnyire 7) erős és éles fog van. A szájkorongon csak felül vannak külső ajakfogak, ezek kis számban és elszórva helyezkednek el; a belső ajakfogak erőteljesek, két- vagy háromcsúcsúak. Az elülső nyelvlemez elülső peremén 9-17 (többnyire 13-15) fogacska ül, közülük a középső nagyobb és szélesebb. A két hátúszó az ívási időszakon kívül elkülönülő, ívás idején összeérnek. Színezete: felül a sötét ólomszürkétől a zöldeskékig változik, hasoldala fehér. Úszói lila csillogással. Testhossza: hím 31-32 cm, nőstény 32-34 cm, max. 40 cm-ig.
Élőhelye: az európai tengerparti vizek és a tengerbe torkolló folyók az Északi- és Balti-tengertől Olaszországig és Dalmáciáig.
Életmódja: vándorló faj, ősszel felfelé úszik a folyókban, ahol a rákövetkező tavaszon ivaréretté válik. Április és május között ívik, akár 40 000 ikráját elöntött kavicspadokra rakja. A lárvák 3-5 év alatt alakulnak át és indulnak a tenger felé. Parazita: halak (tőkehalak, heringek stb.) testén élősködik. A parti régióban eltöltött nyár után az ingolák 30 cm-nél nagyobbak, mire az ívás megkezdődik, hüvelykujjnyi vastagra híznak.