LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A nyugati állampolgárok hamarosan mind gyakrabban és hangosabban fogalmazták meg kifogásaikat a nem kívánt háború ellen. A nácizmus a többségek számára ekkor még nem jelentett semmit. Értelmetlennek tartották, hogy egy eszme miatt szálljanak szembe azzal a Németországgal, amit vezetőik a versailles-i békeszerződéssel sem tudtak megtörni. A negatív hangulatot a német propaganda is szította, amikor a brit kormány megkésett, és minimális segítségére hívta fel a figyelmet. 1939 szeptembere után a franciák és az angolok rezignáltan léptek be a háborúba, amelynek célja korántsem volt tisztázott a közvélemény előtt. Mozgósítások történtek, bevezették az élelmiszerjegy rendszert, a nagyobb városokat pedig elővigyázatosságból elsötétítették. Röviddel később a háborús veszély hatására megindult a belső emigráció. A Luftwaffe feltételezett támadásaitól tartva Franciaországban, és Nagy-Britanniában a veszélyeztetett városok lakosai elvándoroltak, a terhes kismamákat, és kisgyermekeket pedig a kisebb, nem katonai célpontnak számító városokba költöztették. Ezt nevezzük furcsa háborúnak. Az oktatási színvonal visszaesése mellett megemelkedett a fiatalkorú bűnözések aránya. A nemzetközi sajtó többször is olyan kifejezéseket jelentetett meg az újságokban, mint „bore bore war” (unalmas háború), vagy „phoney war” (állóháború). Ezekben a hetekben mintegy hárommillió behívott katona ült várakozva, a franciák három hidat leromboltak a Rajnán, azonban harci tevékenységre nem került sor. A tétlenség miatt folyamatosan süllyedt a harci morál, és a katonák egyre kevésbé hittek vezetőikben.
