LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Első pillantásra úgy tűnik, mintha ebben a funkcióban csak annyi változás történt volna, hogy ma egy kicsit kevesebb gyermeket vállalnak a házastársak, mint régen. De valóban így van-e? S mit várhatunk ezen a téren a jövőtől?
Ha utánanézünk a statisztikáknak, akkor azt látjuk, hogy nemcsak a gyermeklétszám csökkent, hanem viszonylag kevesebb lett a gyermeket vállaló házaspárok száma is. Ugyanakkor növekszik a gyermeküket egyedül nevelő szülők (leányanyák, elváltak stb.) aránya. Emellett a szülők és gyermekek sokkal kevesebb időt töltenek együtt, mint régebben, és a felnövekvő gyermekek hamarabb kiszakadnak a családból. Minthogy az átlagéletkor növekszik, egy házasság teljes időtartamán belül egyre kevesebb azoknak az éveknek a száma, amikor a házaspár gyermeknevelési feladatokat lát el. 40-50 évi házasságból pl. mindössze 18-22 évet vesz igénybe két gyermek felnevelése; esetleg csupán a házasság első felére terjed ki, ellentétben a régebbi időkkel, amikor a szülők — különösen az anya – egész életüket a gyermekek felnevelésének szentelték. A hagyományos házasság túlságosan csak a gyermeknevelésre orientálódott, s ez a tény is nagyban hozzájárul mai válságához. A szülők fiatalabb nemzedékében már jóval ritkább a túlzott és egyoldalú gyermekorientáció; még az anyák között is egyre kevesebb az olyan, akinek egyetlen nagy életcélja a gyermeknevelés. A nők nagy arányú munkába állása, s az a tény, hogy csaknem minden pálya megnyílt előttük, megváltoztatja élettervüket és értékrendszerüket is. Ez leggyakrabban a „kettős hivatástudatban” nyilvánul meg: a családanyai hivatás mellett megjelent és erősödik a nő társadalmi hivatástudata, a választott pályán való helytállás igénye.
