Kezdőlap / Egészség és fitness / Betegségek / A hátfájás okozója a helytelen ülés

A hátfájás okozója a helytelen ülés

Érdekes lenne végiggondolni, hogy naponta mennyi időt töltünk ülő testhelyzetben, s talán azt is, hogy ehhez milyen ülőbútorok állnak rendelkezésre. Valószínűleg mindenkinek eszébe jutnak ezek a kérdések, ha egy hosszadalmas, kényelmetlen ülésből végre felállhatott, és ezzel a derékfájdalom – amely ülés közben alakult ki – végre megszűnt.
A 60-as és 70-es években számos vizsgálattal, kísérlettel igazolták, hogy az ágyéki porckorongok belső nyomása előrehajlott ülő tartásban lényegesen nagyobb, mint álló helyzetben. A további előrehajlás (pl. leesett tárgy felemelése a talajról) a porckorong megterhelését tovább növeli. A jelenlegi ismeretek alapján feltételezhető, hogy a porckorong belső nyomása az élettanilag helyes ülés közben nem különbözik lényegesen az egyenes állás közben tapasztalhatótól.
Hosszabb állás után az ember szinte belső kényszert érez a leülésre, aminek két összetevője van. Egyrészt álló helyzetben a tartóizomzat folyamatosan dolgozik, ezért bizonyos idő után igényli a lazítást, másrészt hibás testtartás esetén a csigolya közti izületek túlterhelődnek. Ülés közben rendszerint a szék támláját is igénybe vesszük: a hát megtámasztása segíti az izomzat ellazulását, és mivel a háti domborulat rendszerint fokozódik, a csigolyaközti lyukak (az idegkötegek kilépésének helye) kissé kitágulnak, s a mindezek eredményeképpen létrejövő nyomáscsökkenés átmenetileg a fájdalmak enyhülését eredményezi.
Szinte minden ember ülő tartására jellemző többé kevésbé az előrehajlás, a görnyedt tartás – függetlenül attól, hogy támlás vagy támla nélküli széken ül. Ebben a helyzetben a medence hátrafelé billen, ami az ágyéki gerincszakasz kiegyenesedését, sőt ellentétes irányú görbületét (ágyéki kifózis) eredményezi, s a háti és ágyéki gerinc folyamatos előrefelé irányuló görbülete alakul ki. Ebben a helyzetben a csigolya közti izületek terhelése csökken, azonban a porckorongokra ható egyenlőtlen nyomáseloszlás következtében kocsonyás hát¬rafelé való elmozdulás jön létre, s ez porckorongsérv kialakulásának a lehetőségét és veszélyét jelenti. Gyakran társul ehhez a tartáshoz a„fej behúzása a nyakba”, ami a nyaki gerincszakaszon is a görbület megváltozását (a lordózis fokozódását) eredményezi, s ez a nyakizomzat túlterheléséhez vezethet.
Az álló testhelyzettel összehasonlítva – amikor a medence forgástengelye a csípőízületeken halad át – ülésnél a forgás-tengelyt az ülőcsontok képezik, melyet jól lehet érzékelni, ha kezünkre ráülünk.
A leggazdaságosabb és a legesztétikusabb ülőtartás akkor látható, amikor egyenes ülőtartásban az élettani gerincgörbületek szabályos alakot mutatnak. Ebben a helyzetben a medence enyhén előrebillen, a testtengely a súlyponton keresztül metszi az ülőcsont és az ülőfelület érintkezési felszínét. A gerincet stabilizáló izomzat igénybevétele ebben a helyzetben a legkiegyenlítettebb. Egyensúly szempontjából az egyenes ülőtartás is labilis egyensúlyi helyzetet jelent, mert a súlypontnak a forgástengelyt jelentő ülőcsontok mögé történő egészen kis elmozdulása is a medencének az ülőfelületen való megbillenését eredményezi.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

A hátfájás és a gerinc

A gerinctájék testünk azon érzékeny területe, amely a legkorábban és ugyanakkor általában tartósan hívja fel …

Hozzászólás