LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A 19. század első évtizedeitől fogva Poroszország jutott vezető szerephez a Német Konföderációt alkotó államok között. I. (Bajorországi) Lajos (1825-1848) megkísérelt támaszt keresni a német egységesítő mozgalomban, hogy megszerezze Bajorországnak a vezető szerepet az államszövetségben, de Poroszország vámpolitikája és iparosodásra való törekvése végül győzedelmeskedett. Amikor a porosz trónt IV. Frigyes Vilmos foglalta el (1840-1861), a pángermán nacionalizmus őt látta a legalkalmasabbnak a vezetésre.
IV. Frigyes Vilmos liberális jellegű alkotmányt hirdetett, kiterjesztette a tartományi kormányzatok hatáskörét és 98 képviselőt hívott össze egész Poroszországból hogy Berlinben alkossanak egységes országgyűlést.
Oroszország és Ausztria ,Európa két legradikálisabb abszolutista hatalma ellenezte ezeket a reformokat, akárcsak Porosz Vilmos, IV. Frigyes Vilmos fivére. Nyomásukra a porosz diéta megalakulása 1847-re tolódott, azon kívül, hogy makacsul korlátozták a végrehajtó hatásköröket. Abban az évben a gazdasági válság és következésképpen az élelmiszerek árának növekedése népi tiltakozást váltott ki, nemcsak Poroszországban, hanem a többi német államban is. A konfliktus láttán a német államokban egymást követték a népi gyűlések. A legjelentősebbek, Offemburg (Baden), Heppenheim és Mannheim 1848-ban egyesültek és követelték a német egységet és a politikai élet liberalizálását. A kialakuló események kapcsán, a német kormányok többsége meghajolt. 1848. március 9-én a frankfurti diéta föderális szimbólummá emelte az addig tiltott jelképeket: a birodalmi sast és a fekete-sárga-vörös színeket.
