A jelzáloghitel

A jelzálog hitelintézet tevékenysége döntően az éven túli hitelekre korlátozott és minden esetben jelzálog fedezet áll a hitelkibocsátás mögött. A kibocsátott jelzáloghitel és az egyéb bankári kötelezettség – vállalás együttes mértéke nem haladhatja meg a fedezetül lekötött ingatlanok hitelbiztosítéki értékének 70%-át. A hitelbiztosítéki érték megállapításának fő szabályait külön jogszabály rendezi.
A jelzáloglevél kibocsátásának szabályai a kötvényekről szóló 1982.évi 28. törvényerejű rendelet és az Épt. rendelkezéseit veszi alapul. A kibocsátás alapvetően a nyílt kibocsátású kötvényekhez hasonlóan történik néhány sajátos kiegészítéssel. Ilyennek tekinthető például a vagyonellenőr igazolása az előírt fedezet meglétéről magán a jelzáloglevélen.

A jelzálog-hitelintézet több jellemzője eltér a hagyományos kereskedelmi bankétól:

• Szervezetileg elkülönült, tevékenységében zárt intézmény,
• A bankműveletek szűk skáláját végző szakosított hitelintézet,
• A kölcsönnyújtás és a forrásgyűjtés kulcsa a fedezet értéke,
• Új befektetési istrumentumot, jelzáloglevelet bocsáthat ki.

A jelzálog-hitelintézet részvényesei – nemzetközi összehasonlításban is – általában hitelintézetek, esetleg biztosítók, illetve esetenként az állam, vagy az állami érdekeket reprezentáló szervezetek.
A leírt adottságból eredően a jelzálog-hitelintézet általában önálló, fizikailag elkülönült kiterjedt fiókhálózatot nem tart fenn. Az ügyfelekkel a kapcsolatait – egy kis létszámú területi képviselői, helyi ügynöki hálózat mellett – főként a kereskedelmi bankok (pl. az alapítók) fiókhálózatán keresztül építi ki és tartja.