LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kaukázusi paduc Chondrostoma colchicurn
Jegyei: teste erősen nyújtott, oldalról csak kevéssé lapított, előrenyúló orra tömpe, homloka meredeken emelkedő. Szájnyílása alsó állású, haránthasítékú, alsó ajka szarunemű éles peremmel. Pikkelyei közepes nagyságúak, 57-64 az oldalvonal mentén. Hátúszója 11-12, farok alatti úszója 12-13 sugárral. Garatfogai egysorosak, 6-5. Színezete: háta sötét, a szürkészöldtől a kékeszöldig; oldalai világosabbak, ezüstösek, a fejétöl a farokúszóig apró sötét pontokból álló hosszanti sáv húzódik; hasoldala fehéres. 01dalvonala, hasonlóan a hazai sújtásos küszéhez, felül és alul feketével szegett. A hát- és farokúszó ugyancsak fekete szegélyű, a mell- és hasúszók, valamint a farok alatti úszó narancsszínű. Testhossza: 20-25 cm, max. 28 cm.
Élőhelye: Transzkaukázus nyugati felének sebes sodrású folyói (a Tuapszétól a Törökországból érkező Coruhig). Alfaja (Ch. c. kubanicum) él az Azovi-tengerbe ömlő Kubán vízrendszerében. Életmódja: a Fekete-tenger keleti felébe ömlő folyókban élő és ott a mi vésettajkú paducunkat helyettesítő faj biológiája még csak nagyon kevéssé ismert, miután helyi halászati szempontból nincs különösebb jelentősége. Rajban élő hal, valószínűleg a vízfenék algáival (és az azokon élő apró állatokkal) táplálkozik.
Ibériai paduc Chondrostoma polylepis
Jegyei: erősen nyújtott teste oldalról csak kevéssé lapított, viszonylag hosszú orra tömpe végű, valamivel rövidebb, mint a vésettajkú paducé. Szájnyílása haránthasítékú, alsó állású, alsó ajka szarunemű éles peremmel. Pikkelyei kicsinyek, 65-74 az oldalvonal mentén. Hátúszója 11, farok alatti úszója 12 sugárral. Garatfogai egysorosak. 5(6)-5. Színezete: háta sötét, a feketéskéktől a feketésbarnáig, zöldes fémfénnyel; oldalai világosabbak, ezüstösek, a test hátulsó felén markánsan jelentkező sötét hosszanti sávval-, hasoldala fehéres, aranylóan csillogó. Úszói a sárgástól a vörhenyesig, sötéten szegettek. Kopoltyúfedői ívás idején aranylóan csillognak. Testhossza: 20-30 cm, max. 42 cm.
Élőhelye: az Ibériai-félsziget középső és nyugati felének az Atlanti-óceánba ömlő folyói (a Minho, Duoro, Mondego és Tejo vízrendszere). Egy alfaja (Ch. p. willkommi) a legdélebbi előfordulású európai paducfajként a Guadiana, Genil és Guadalquivir folyókban, Dél-Spanyolországban él. Életmódja: a durva hordalékú, gyors folyású vizek medrében él, rajban, közvetlenül a talaj felett. Április-májusban ívik, ragadós ikráit elöntött sekély kavicspadokon rakja le. Tápláléka: férgek, apró rákok, rovarlárvák, puhatestűek, algák és halikra.