LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A városi proletáriátus a háború előtt a lakosság 17%-át, 1930-ban pedig már 29%-át tette ki. A gyarapodás fő forrása a faluról történt fölvándorlás volt. A létszámnövekedés mögött ugyanakkor az ipari struktúra és a munkásosztályon belüli arányok változása is meghúzódik. Ennek összetett hatása igen jól megmutatkozik az új iparágakban, pl. az elektrotechnikai iparban vagy a textiliparban.
A Monarchia felbomlásával megváltozott gazdasági feltételek kedveztek a textiliparnak. A tőke átáramlott ebbe az iparágba, a textilipari munkásság létszáma 29 ezerrel nőtt. Az itt végzett munka azonban csak kis részben igényelt komoly szaktudást. Nőtt tehát a tanulatlan munkások aránya, és ezek között a férfiak helyett szívesebben alkalmazták az olcsóbb női munkaerőt.
A foglalkoztatottság még a konjunkturális időszakokban sem teljes: a munkanélküliség ekkor is meghaladta a 10%-ot, s nem volt munkanélküli segély. A munkaidő a 20-as években napi 9-10 óra. A betegbiztosítást a 20-as években államosították ugyan, de ez nem terjedt ki a munkásság egészére. A munkásság életszínvonalát a szükségletek igen alacsony szintű kielégítése jellemezte. Magyarországon nem volt nyugati értelemben vett munkásarisztokrácia.
A jellegzetes családi otthon a munkásnegyedekben a szoba-konyhás lakás. 1935-ben a munkáslakások 84%-a ebbe a kategóriába tartozott, míg az egyéb városi rétegeknél ez az arány csak 35,7% volt. Vízvezetékkel a munkáslakások 70%-a volt ellátva, villany az összes munkáslakásoknak 83%-ában volt (bár 1929-ben még csak 47,5%-ában), gáz és villany együtt csak 16%-ában (ez az arány egyes rétegeknél 42,3%. Külön WC-vel az összes munkáslakás 31%-a, a többi városi társadalmi réteg lakásainak 59%-a volt felszerelve. Az egyszobás lakások háromnegyed részében három vagy több. 30%-ában öt, vagy annál több személy lakott.)
