Kezdőlap / Állatok / Halak / A Német és a Magyar bucó

A Német és a Magyar bucó

Német bucó Zingel streber
Jegyei: teste karcsú, orsó alakú. Henger alakú faroknyele feltűnően karcsú, keskeny, hosszabb, mint a második hátúszó tövénél mért távolság. A kopoltyúfedők hátulsó szegélyén erős tüske, az elő-kopoltyúfedők hátulsó szegélye fogazott. Apró fésűs pikkelyek, 70-81 egy hosszanti sorban. Két hátúszója távol van egymástól, az első 8-9 tüskés sugárral, a második 1 tüskés és 12-13 lágy sugárral; a farok alatti úszó 1 tüskés és 10-12 lágy sugárral. Nincs úszóhólyagja. Színezete: háta a sötétbarnától a sötétszürkéig: oldalai világosabbak, sárgásbarnák, 4-5 sötét, élesen határolt keresztsávval; hasa fehéres. Oldala ívás idején smaragdzöld bronzfénnyel ragyog. Testhossza: 12-18 cm, max. 22 cm. Élőhelye: a Duna vidékének tiszta, oxigéndús, sebes folyóvizei. Hazánkban egyre ritkul. Védett!
Életmódja: fenékhal, a Zingel nem más fajaihoz hasonlóan a kavicsos talajú, sekély, de erős sodrású vizeket kedveli. Éjszaka aktív, ilyenkor lökésszerű úszómozdulatokkal keresi táplálékát a talajon; szemeit eközben egymástól függetlenül tudja mozgatni, fejét kissé oldalra fordítani. Március-áprilisban ívik, 2 mm átmérőjű ikráit sekély vízzel elöntött kavicspadokra rakja, ahol azok köveken, ritkábban növényeken tapadnak meg. Tápláléka: apró talajállatok, halikra és ivadék.

Magyar bucó Zingel zingel
Jegyei: teste erőteljes, csaknem henger alakú, feje hegyes, háromszögletű, szájnyílása alsó állású. Keskeny faroknyele rövidebb, mint a második hátúszó tövi részén mért távolság. Kopoltyúfedőjének hátulsó peremén erős tüske, az elő-kopoltyúfedő hátulsó pereme fűrészesen fogazott. Pikkelyei aprók, fésűsek, 83-92 van egy hosszanti sorban. Két hátúszója távol helyezkedik el egymástól, az első 13-15 tüskés sugárral, a második 1 tüskés és 18-20 lágy sugárral; farok alatti úszója 1-2 tüskés és 11-13 lágy sugárral. Nincs úszóhólyagja. Színezete: háta és oldalai sárgásbarnák. 6-7 elmosódott, szabálytalan sötét keresztsáwal; hasa fehéres. Testhossza: 20-30 cm, max. 50 cm. Élőhelye: a Duna, Prut és Dnyeszter vízrendszerének kavicsos vagy homokos medrű folyóvizei. A Tiszában egészen a felső szakaszoktól kezdve fordul elő. Állományai nagyon veszélyeztetettek, száma hazánkban is megfogyatkozott. Védett! Életmódja: fenékhal. Csak éjszaka élénk, amikor mell- és farokúszóival segített, lökésszerű úszómozdulatokkal keresi táplálékát a talajon. Feje oldalra mozdítható, szemei egymástól függetlenül mozognak. Március-májusban ívik, 1.5 mm átmérőjű ikráit (kb. 5000 egy nősténytől) elöntött kavicspadokra rakja. Tápláléka: apró fenéklakók, halikra és ivadék.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Hívóhangok a tenger mélyéről

Általában a legtöbb vízi ragadozó a hallása alapján keresi meg a védtelen áldozatát. Hiszen a …

Hozzászólás