LifePress Életmód magazin Ezeket is nézd:
A foglalkozási vagy kenyérkereső szerepek cseréje nálunk meglehetősen ritka, aminek két fő oka van. Az egyik, hogy általában a nők is kereső foglalkozást folytatnak, a másik, hogy a házastársak eltérő foglalkozása esetén a szakképzettség hiánya eleve lehetetlenné teszi a cserét. Olyasmiről is csak elvétve lehet hallani, hogy egy férj marad otthon néhány évig a kisgyermekkel, miközben felesége folytatja hivatását, kenyérkereső foglalkozását. (Skandináv országokban ez sokkal gyakoribb.) Nálunk a munkanélküliség sem kényszeríti foglalkozási szerepcserére a házastársakat – szerencsére, mert e kényszerű szerepcsere semmiképpen sem hasznos. Marx és Engels arról álmodtak, hogy a kommunizmusban az emberek sokoldalú (pofitechnikai) képzettségük folytán tetszés szerint váltogathatják majd foglalkozási szerepeiket. Ez ma még a, jövő zenéje”. De azt a kevés lehetőséget, ami már ma is adódik, jobban ki kellene használnunk, hogy legalább „belekóstoljunk” házastársunk foglalkozási szerepébe, és megízleltessük vele saját szerepünket. A kölcsönös megértés sokat fejlődhet ezáltal.
A felsoroltak mellett van a szerepcserének még egy sajátos formája, amit talán lélektani szerepcserének nevezhetnénk. Lényege, hogy bizonyos kritikus helyzetekben – véleménykülönbségek, viták, döntések esetén – menet közben, illetve miután már ismerjük egymás álláspontját, szerepet cserélünk, megpróbálunk beilleszkedni a másik helyzetébe és képviselni az ő álláspontját. Vagyis azt mondjuk és tesszük, amit elképzelésünk szerint ő mondana és tenne, tehát igyekszünk az ő szempontjából látni a dolgokat. Szociálpszichológiai kísérletek tanúsága szerint a kísérleti alanyok beállítottsága jelentősen megváltozik, ha azt a feladatot kapják, hogy a sajátjukkal ellentétes álláspontot védelmezzenek. Ugyanez történik a házastársak lélektani szerepcseréjében. Akkor érthetjük meg igazán a partnerünket, ha kísérletképpen egy időre megpróbálunk tudatosan azonosulni vele, ha „belebújunk” egymás szerepébe, s ezáltal őt mintegy belülről látjuk, illetve éljük át, önmagunkat pedig kívülről.
