Kezdőlap / Társadalom / Történelem / A Sztálini diktatúra kiépülése

A Sztálini diktatúra kiépülése

A Szovjetunióban a hadikommunizmustól a NEP-politikáig

A húszas évek elején a szovjet kormány a polgárháborús hadikommunizmus gazdaságáról áttért az ún. „új gazdaságpolitika” (az orosz rövidítése NEP) gyakorlatára. Ennek lényege az volt, hogy a gazdaság legfontosabb posztjai (közlekedés, nehézipar, hadipar, bányászat) állami tulajdonban maradtak, tere nyílt ugyanakkor a szabadpiacnak, az egyéni kezdeményezéseknek a mezőgazdaságban, a kisiparban és a kereskedelemben. A NEP célja a sokéves háborúskodásban kivérzett gazdaság helyreállítása volt, az egyéni érdekeltség felkeltésével.
Ez természetszerűen vezetett ahhoz, hogy egyesek gazdagodni kezdtek, mások elszegényedtek. Kialakulóban volt az új burzsoázia, elsősorban a kereskedők és a tehetős parasztok (korabeli orosz kifejezéssel: kulákok) köréből. Ez heves vitákat váltott ki a bolsevik pártban. A bolsevikok úgy érezték, azért vitték győzelemre a forradalmat, azért véreztek a polgárháborúban, hogy ne alakuljanak ki ismét a társadalmi ellentétek. Másrészt a párt pragmatikusan gondolkodó vezetői úgy vélték, hogy a zavartalan élelmiszer-ellátás, a növekvő árubőség fontosabb, mint bizonyos elvekhez való ragaszkodás.
1924-25-ben a nincstelen mezőgazdasági bérmunkások a falusi kereső lakosság 10%-át alkották, a szegényparasztság pedig kb. 25%-ot tett ki. A középparasztság 61%-os részaránya mellett a kulákság 3-4% körül mozgott. A módosabb parasztgazdaságok főleg a volgai, uráli, szibériai és Don vidéki kormányzóságokban összpontosultak, ahol a„kulákság” aránya a húszas évek végére meghaladta az 5%-ot. Befolyásuk azonban ennél jóval jelentősebb volt. A gazdagabb, jól gazdálkodó nagygazdákra a középparasztok példaként tekintettek. A falu szegényparasztjai ilyen emelkedésre azonban aligha számíthattak. 1927-28ban az összes parasztgazdaság mintegy egynegyedének nem volt igavonó állata, s csaknem egyharmadának hiányzott a szántáshoz szükséges felszerelése.
1927-ben kibontakozott az ún. gabonaválság. A parasztok az alacsony felvásárlási árak miatt nem adták el az államnak a gabonafelesleget, ami veszélyeztette az exportot, a városok és a hadsereg ellátását. Sztálin úgy vélte, hogy az egyetlen megoldás a mezőgazdaság kollektivizálása. Ez egyúttal az állami tőkefelhalmozás eszközévé vált. A kollektivizálás a NEP felszámolását jelentette.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Temetkezés Pazirikben

Az Altaj-hegység sziklái számtalan, a környéken élő nomád lovas nép sírját rejti. Pazirik városa a …

Leave a Reply