LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Vénusz a Naptól számított második bolygó, és a Föld Nap felőli szomszédja. A két bolygónak jóformán azonos a tömege és összetétele, mégis két nagyon különböző világ. A Vénuszt folyamatosan sűrű felhőtakaró borítja. Alatta félhomályban lévő, élettelen, bármelyik bolygónál melegebb, száraz világ terül el, perzselő felszínnel. Radarral áthatolva a felhőkön olyan tájat tártak fel, amelyen a vulkanikus jelenségek dominálnak. A Vénusz a négy Föld típusú bolygó egyike, és ez hasonlít leginkább a Földhöz. Sűrű, sziklás világ, amely kicsit kisebb méretű és valamivel kisebb tömegű a Földnél. A Vénusznak a Földhöz hasonló mérete és sűrűsége miatt a szakemberek úgy vélik, hogy belső szerkezete, magjának mérete és köpenyének vastagsága is hasonló a Földéhez. Így a Vénusz fémes magjáról, is azt hiszik, hogy van egy szilárd belső, és olvadt külső része, mint a Föld magjának. A Földtől eltérően a Vénusznak nincs kimutatható mágneses tere, mert rendkívül lassan forog. és csak sokkal gyorsabb forgás okozná az olvadt mag cirkulációját, ami a mágneses tér gerjesztéséhez szükséges lenne. A Vénusz belső hője, amit a köpenyben történő radioaktív bomlás keltett a bolygó korai története folyamán, a kérgen át történő hővezetés és a vulkanizmus, által vész el. A hő megolvasztja a felszín alatti köpeny anyagát, és a magma a felszínre szabadul.
A Vénusz szén-dioxidban gazdag légköre a felszíntől 80 km-ig nyúlik fel. A légkörében három elkülöníthető felhőréteget találunk. A legalsó réteg a legsűrűbb és nagy kénsav cseppeket tartalmaz. A középső rétegben kevesebb csepp van, és a legfelső rétegben egészen kis cseppek találhatók. A bolygófelszíne közelében a levegő nagyon lassan mozog, és együtt forog a bolygóval. Feljebb, a légkör felhős részében erős szelek fújnak nyugati irányba. A felhőzet négy földi naponként kerüli meg a Vénuszt. A bolygót érő napsugárzást a felhőzet visszaveri a világűrbe, így ez egy borús, narancsszínű világ. A Vénusz egyenlítője több szoláris hőt kap, mint a sarki régiók, mégis, a felszíni hőmérséklet az egyenlítő és a sarkok között csak néhány fokkal tér el az átlagos 464 °C-tól, éppen úgy, mint a nappali és éjszakai hőmérséklet.
