Kezdőlap / Állatok / Halak / A Viaszlazac és a Csuka

A Viaszlazac és a Csuka

Viaszlazac Osmerus eperlanus
Jegyei: teste karcsú, oldalról csak kevéssé lapított, áttetsző, feje hosszú, orra hegyes. 60-65 kicsi, finom és könnyen leváló pikkelye van; oldalvonala a mellúszók felett ér véget. Szájrése széles, a szem hátulsó szegélyéig ér; alsó állkapcsa előreáll. Mindkét állkapcsa igen erősen fogazott. Szemének átmérője 1’/r2’/2-szer kisebb az orr hosszánál. A hasúszók elülső tövi része a hátúszó első sugara alá esik. Színezete: háta szürkészöld, oldala ezüstösen csillogó, hasa fehéres. Ívás idején fémesen csillogó hosszanti szalagja van. Farokúszója sötéten szegett. Testhossza: édesvizekben 1015 cm, max. 20 cm-ig; a tengerben 15-18 cm, max. 30 cm-ig.
Élőhelye: a Vizcayai-öböltől Dél-Norvégiáig terjedő terület parti vizei és folyótorkolatai 32 méteres mélységig; az ír és angol partok; Északi-és Balti-tenger. Előfordul a nagy és mély tavakban Angliában és a Balti-tenger vidékén.
Életmódja: a vándorformák íváskor (március-április) gyakran nagy csapatokban hatolnak be a folyók alsó szakaszára. A 0,6-0,9 mm átmérőjű ikrákat a nőstény (nagysága szerint 9000-40 000) homoktalajra és vízinövényekre ragasztja. A kelési idő 2-5 hét. Amikor az ivadék a 4-5 cm-es nagyságot eléri, a tengerbe vándorol. Tápláléka: planktonrákok, halak.

Csuka Esox lucius
Jegyei: teste erősen megnyúlt, oldalról csak kevéssé lapított, hátúszója egészen hátul helyezkedik el. Feje hosszú, orra lapos, kacsacsőrszerű, szájrése széles; alsó állkapcsa előrenyúlik. Állkapcsai, szájpadcsontja és nyelve erős fogakkal; oldalvonala többször megszakad. Színezete: háta barnás vagy zöldes, oldala világosabb, sötét keresztsávokkal, hasa a fehérestől a sárgásig változik. Hát-, farok- és farok alatti úszóin szabálytalan sötét foltok vannak. Az egyéves példányok a növényekben gazdag parti vizekben rendszerint világoszöldek. Testhossza: hímek max. 100 cm-ig, nőstények max. 150 cm-ig. Élőhelye: Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi zónája, ahol a tavakban és folyókban széltében elterjedt. Az AIpokban 1500 m-ig; a Balti-tenger brakkvizeiben is él. Hazánk álló- és folyóvizeiben egyaránt gyakori, kedvelt horgászhal. Életmódja: állandó, helyhez kötött halfaj, a kavicsos talajú, csendes, tiszta vizeket és a gazdag növényzetű parti részeket kedveli. Míg zsákmányra les, csaknem mozdulatlanul áll a felszín közelében. Február és május között ívik (hazánkban február-márciusban), kb. 3 mm átmérőjű ragadós ikráit (40 000-45 000 testkilogrammonként) a nőstény a sekély parti vízben vízinövényekre vagy elöntött réteken a fűre rakja. A kikelési idő 10-30 nap.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Amur

Amur Kína északi területein és Szibériában őshonos édesvízi hal, a nevét az Amurfolyóról kapta. Folyóvízi …

Leave a Reply