A Föld külső, szilárd öve a litoszféra, amely a földkérget és földköpeny felső részét foglalja magába. A talaj a litoszféra felső része, amely állandó változásban van, törmelékes vagy elmállott állapotú, jellemző rá a termékenység.
A talaj, a bioszféra egyik legfontosabb alkotóeleme, a vízzel és a levegővel állandó kölcsönhatásban van. Hatást gyakorol a talajon élő növényekre, közvetlenül vagy közvetve (takarmányok) az állati szervezetre, az időjárásra, a klímára. A talaj gyakolatilag polidiszperz rendszer, amelyben a különböző aprítottsági fokú ásványtörmelékek találhatók meg. A szemcsenagyság alapján ismeretes homok-, agyag- és vályogtalaj.
A talajban fizikai, kémiai és biológiai folyamatok játszódnak le, ennek értelmében háromfázisú, dinamikus egyensúlyi rendszernek tartható. A talaj szilárd fázisát a szerves és szervetlen talajszemcsék teszik ki, a talajban lévő nedvesség adja a folyékony, a benne található levegő a légnemű fázist. A három alkotó állandó változásban van, és ez a változó környezet hatással van a talajban élő makro- és mikroszervezetekre, amelyek jelenléte és tevékenysége hat magára a talajra, így kölcsönhatásról beszélhetünk.
A talaj fizikai tulajdonságai függenek a szemcsenagyság szerinti összetételtől és a szerkezettől. A mechanikai összetétel gyakorlatilag állandónak tekinthető, a talajszerkezet azonban kevésbé állandó tulajdonság, a különféle vegyi jellemzők megváltoztatásával, illetve talajművelési eljárásokkal módosítani lehet. A talaj mechanikai összetételét az ásványi részecskék (szilárd alkotók) szemcsenagyság szerinti megoszlása jellemzi, így az ultramikroszkopikus nagyságtól a nagyobb szemcseméretig megtalálhatók a szilárd részecskék.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet