LifePress Életmód magazin Ezeket is nézd:
A talaj mechanikai összetétele meghatározza az adott területen eredményesen termeszthető növényfajokat, így azokat a takarmánynövényeket is, amelyek az állattenyésztés alapjául szolgáló takarmánybázist jelentik.
A talaj kötöttsége az agyagszemcsék mennyiségétől, illetve összetapadásuktól egyenes arányban függ. A kötött talajok a megmunkálással szemben jelentős ellenállást fejtenek ki. A homoktalajok fizikai tulajdonságait (vízvezető képesség, porozitás) kedvezőnek lehet ítélni, kisebb az ellenállás művelés közben. Az ilyen talajok kémiai és kolloid tulajdonságai kedvezőtlenek. A finom eloszlású agyagtalajok fizikai jellemzői is kedvezőtlenek, de előnyösebbek a kémiai tulajdonságai.
Az állattartó épületek létesítése esetén a kötött talaj alapozás céljára előnyösebb, de magas víztároló képessége miatt padozat és kifutó céljára előnytelen. A homoktalajon a fertőzések tekintetében kisebb veszély áll fenn, nem nedvesedik át, gyakran használják szilárd padozatok alapozására.
A talaj porozitása befolyásolja az ott élő szervezetek életfeltételeit, továbbá a növényzet levegő- és vízszükségletét. A szerves anyagban gazdag talajok porózusabbak. A porózus, kis üregeket tartalmazó talaj adszorbeáló-, megkötőképessége nagy a gázok és a bomlástermékek iránt, így szagmegkötő tulajdonsággal rendelkeznek. A talajrészecskék növekedésekor nő az áteresztő, csökken a megkötőképesség. A talaj vízgazdálkodását a talajpórusok mérete jelentősen meghatározza.
A talaj hőgazdálkodásához szükséges energia döntően a Nap sugárzásából ered. A talaj felmelegedését befolyásolja színe és víztartalma. Azonos víztartalom esetén a sötét színű talajok erősebben melegszenek fel, mint a világosabbak, mert a fényvisszaverő képességük, valamint az elnyelt sugármennyiség is eltér egymástól.
