A talaj mechanikai összetétele meghatározza az adott területen eredményesen termeszthető növényfajokat, így azokat a takarmánynövényeket is, amelyek az állattenyésztés alapjául szolgáló takarmánybázist jelentik.
A talaj kötöttsége az agyagszemcsék mennyiségétől, illetve összetapadásuktól egyenes arányban függ. A kötött talajok a megmunkálással szemben jelentős ellenállást fejtenek ki. A homoktalajok fizikai tulajdonságait (vízvezető képesség, porozitás) kedvezőnek lehet ítélni, kisebb az ellenállás művelés közben. Az ilyen talajok kémiai és kolloid tulajdonságai kedvezőtlenek. A finom eloszlású agyagtalajok fizikai jellemzői is kedvezőtlenek, de előnyösebbek a kémiai tulajdonságai.
Az állattartó épületek létesítése esetén a kötött talaj alapozás céljára előnyösebb, de magas víztároló képessége miatt padozat és kifutó céljára előnytelen. A homoktalajon a fertőzések tekintetében kisebb veszély áll fenn, nem nedvesedik át, gyakran használják szilárd padozatok alapozására.
A talaj porozitása befolyásolja az ott élő szervezetek életfeltételeit, továbbá a növényzet levegő- és vízszükségletét. A szerves anyagban gazdag talajok porózusabbak. A porózus, kis üregeket tartalmazó talaj adszorbeáló-, megkötőképessége nagy a gázok és a bomlástermékek iránt, így szagmegkötő tulajdonsággal rendelkeznek. A talajrészecskék növekedésekor nő az áteresztő, csökken a megkötőképesség. A talaj vízgazdálkodását a talajpórusok mérete jelentősen meghatározza.
A talaj hőgazdálkodásához szükséges energia döntően a Nap sugárzásából ered. A talaj felmelegedését befolyásolja színe és víztartalma. Azonos víztartalom esetén a sötét színű talajok erősebben melegszenek fel, mint a világosabbak, mert a fényvisszaverő képességük, valamint az elnyelt sugármennyiség is eltér egymástól.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet
Ezt mindenképpen olvasd el!
Hogyan válasszunk háziállatot?
Nagyon fontos, hogy ha háziállatot szeretnénk tartani, jól gondoljuk meg, és csak olyat válasszunk, amelyik …