LifePress Életmód magazin Ezeket is nézd:
A talaj által elnyelt hőenergia-mennyiség további hatását befolyásolja a talaj fajhője és hővezető képessége. A fajhő főleg a talaj nedvességtartalmától függ. A több vizet tartalmazó talaj nehezebben melegszik fel, mert több hőre van szükség a hőmérséklet emeléséhez. A homoktalajokban kevesebb víz található meg, mint az agyagtalajban, az előbbiek felmelegedése és lehűlése gyors, ezért ezeket „heves” talajoknak nevezzük. Az agyagtalajok esetében éppen fordított a helyzet, ezért „hideg” talajoknak nevezzük őket. A talajszerkezetet befolyásoló levegő mennyisége befolyásolja a talaj hővezető tulajdonságát: minél több benne a levegő, annál rosszabb a hővezetése, tehát a felszíni hő később jut le a mélyebb rétegekbe. A hővezetés a felmelegedett rétegektől a hideg rétegek felé történik.
Állathigiéniai szempontból, mivel a felette lévő levegőréteg mikroklímáját erőteljesen befolyásolja, rendkívül fontos szempont a talaj hőgazdálkodása, hőmérséklete. A nedves talajok nagy hősugárzó képességgel rendelkeznek, ennek következtében a felettük lévő levegő lehűl, a benne lévő pára a harmatponton kicsapódik. Az ilyen talajokon nem célszerű kifutókkal rendelkező istállókat létesíteni, mert az állatok a nedves padozat és a hideg levegő miatt állandó hőleadásra kényszerülnek, aminek eredményeként megfázás jön létre, különösen a fiatal állatok érzékenyek az ilyen környezetben.
A nedves talajok kedvező körülményeket teremtenek a paraziták fejlődésére, közvetlen vagy közvetett úton elősegítik az egyes fertőző és parazitás kórformák megjelenését, terjedését. Tervszerű vízrendezéssel jó eredményt lehet elérni, javul a terület, a talaj növényzete, ami az állatok jobb takarmánnyal való ellátását teszi lehetővé, következésképpen javul az állatok ellenálló képessége.
