Kezdőlap / Állatok / Állategészség védelem: A vese elváltozásai

Állategészség védelem: A vese elváltozásai

A vese öröklött és/vagy veleszületett kóros elváltozásain kívül – leegyszerűsítve az elváltozások részletezését – döntően gyulladásos és nem gyulladásos elváltozásokkal találkozhatunk. Kardeván (1976) szerint a veseelfajulás (nefrózis) kifejezés szorosabb értelemben véve azokat a regresszív elváltozásokat foglalja össze, amelyek a vesében elsődlegesen mint degeneratív folyamatok jellemezhetők, azaz eltérnek a gyulladásos elváltozásoktól. Nefrózis során főként a húgycsatornácskák hámsejtjeiben és az érgomolyagokban indulnak meg az elváltozások, míg a vesegyulladás (nefritisz) során (lásd később) a vérér-kötőszöveti rendszerben és az érgomolyagokban. Az előbbihez soroljuk a sejtek különféle anyagcserezavarokkal járó kórformáit a zavaros duzzadástól az elhalásig, valamint a különféle anyagok (pl. pigmentek, szerves sók stb.) lerakódásában megnyilvánuló elváltozásokat (pl. húgykövesség) is.
Veseelfajulás
E meglehetősen gyakori kórkép során az érgomolyagok hajszálereinek áteresztőképessége megnő, falukat vérsavó itatja át és a szűrlet fehérjében gazdaggá válik. Megfigyelték, hogy különböző mérgezések során minimális gyulladásos folyamatok is észlelhetők, ezért a szakirodalom ezen esetekben a húgycsatornácskák toxikus gyulladásának megjelölésére is a nefrózis kifejezést használja.
Kóroktan. Az utóbbit Jones, Hunt és King (1996) szerint három nagy kórokcsoportra oszthatjuk:
1. Olyan anyagok által kiváltott nefrózis, amelyek kifejezetten a húgycsatornácskák sejtjeire hatnak:
a) aminoglikozid antibiotikumok,
b) nehézfémek: higany, ólom, kadmium (az utóbbiaknál zsírcseppek jelennek meg a sejtekben – zsíros infiltráció).
2. Olyan, külső környezetből származó toxinok, amelyek hatásukat az állati testben keletkezett anyagcseretermékeik révén fejtik ki: a) organohalidok (szerves oldószerek, szintetikus biológiai eredetű toxinok, pl. kloroform, foszgén, klorin-metabolitok),
b) a hámsejtek sérülését okozó antibiotikumok (cefalosporinok),
c) mikotoxinok,
d) halogenizált alkének, amelyek a glutationhoz kapcsolódnak, csökkentve ezzel
a helyi intermedier anyagcsere hatékonyságát és mértékét. Ezek eredményeként
toxikus metabolitok és a béta liáz együttes hatására a proximális húgy
csatornácskák hámjának elhalása következik be.
3. Olyan anyagok, amelyek a húgycsatornácskák hámsejtjeinek tápanyagokkal való ellátását vagy anyagcseréjüket befolyásolják. Ilyen pl. a vas, a cink, bizonyos foszfátok. Az oxalátok vakuólumképződéssel járó elfajulást okoznak. Hialincseppes elfajulás alakul ki a húgycsatornácskák hámjában pl. sertésorbánc, afrikai sertéspestis során. Amiloid (keményítőszemcsékhez hasonló) nefrózis alakul ki kutya és ló gümőkórja esetében.
Tünetek. Mindig a kiváltó oknak megfelelőek, azonban részben ún. lárvált toxikózisok (hosszabb ideig tartó, azonban jellegzetes tüneteket nem kiváltó méregdózisok esetén) miatt atípusosak vagy nem kifejezettek. Egyértelmű diagnózist gyakran csak a boncolás, a kórszövettan, illetve a toxikológiai analízis ad.
Gyógykezelés. Ha a méreg(anyag) azonosítható, speciális antidotum (ellenméreg), egyébként általános ellenmérgek és tüneti kezelés.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Hogyan válasszunk háziállatot?

Nagyon fontos, hogy ha háziállatot szeretnénk tartani, jól gondoljuk meg, és csak olyat válasszunk, amelyik …

Leave a Reply