A test nagymértékben szennyezett az almon való hosszú elfekvés miatt. A szaruképletek repedezettek, hasadtak vagy hiányosak lehetnek. A beteg állaton a látható nyálkahártyák szárazak, fénytelenek, felületükön hólyagok vagy kimaródások (hámhiányok) lehetnek, a felületet lepedék vonhatja be. A természetes testnyílásokból ürülhet vér, genny, nyál vagy más váladék. Betegség esetén megváltozhat a bélsár és a vizelet mennyisége és minősége.
A légzés- és pulzusszám eltérése a normális értéktartománytól mindig jelzi a kóros állapotot. A láz, a hipertermia előfordulása szintén gyakran kísérő tünet fertőző betegségek alkalmával, míg a szubnormális érték kialakulása általában az elhullást, a szervezet teljes kimerülését megelőzően jön létre.
Mindezek lehetővé teszik a környezetdiagnosztika alkalmazását, a betegségek kóroki (etiológiai) tényezőinek felderítését, ennek alapján lehetséges azok kiküszöbölése, a környezet átalakítása úgy, hogy az állattartás számára a környezeti feltételek és körülmények optimálisak legyenek, így az állatok egészségkárosodása megelőzhetővé válik.
Az állattartás során esetenként tapasztalni lehet, hogy bizonyos közvetett külső kóroki tényezők elősegítik a betegségre való hajlamosságot, ilyenkor hajlamosító tényezőkről beszélhetünk. Megfigyelték pl., hogy szarvasmarhán vagy juhon ekcéma keletkezhet a nedvesség, a szennyes folyadékok, a híg bélsár, a sebváladék, a hüvelyváladék által huzamos ideig ismételten irritált bőrben. Más esetben azt lehetett tapasztalni, hogy az állat tartós fekvése következtében fennálló enyhe fokú, folyamatos nyomóerő hatására a kis vér- és nyirokerek, valamint a szövethézagok összenyomódása következett be. Az érintett szövetek táplálkozásában zavarokat, következményesen sorvadást, esetleg elhalást okozott a mechanikai kórok.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet