Kezdőlap / Otthon és család / Az egyedül- nevelés bonyodalmai

Az egyedül- nevelés bonyodalmai

Társadalmunkban az egyedül-nevelés gyakori eset, a válások megszaporodása, a leányanyaként való szülői gondoskodás, esetleg az özveggyé válás, valamint a megélhetés könnyebbé tétele érdekében vállalt külföldi vagy vidéki munka idézheti elő a jelenséget.
A gyermekét egyedül nevelő szülőnek nem egyszerű a szerepe, minden felelősség rá hárul, nem mindegy mit és hogyan ad át a gyermekének, egyedül kell megbirkóznia a mindennapi gondokkal odafigyelve, hogy bármit mond vagy tesz az a gyermek jelenlegi, de későbbi életvitelét, gondolkodását befolyásolhatja.
Az egyedül-nevelés problémája azzal kezdődik, hogy a szülő egy teljesen új életmódot kell, hogy kialakítson. Válás esetén, amennyiben ő érzi sértve magát, meg kell birkóznia a másik elvesztése okozta fájdalommal, igyekeznie kell, hogy a megváltozott viszonyból a gyermeknek a legkevesebb hátránya származzon. Nem szabadna rosszallóan beszélni az elvesztett társról, sajnos ez az egyik legnehezebb feladat, hiszen tele van keserűséggel, aggodalommal, fél a jövőtől és ez akaratlanul is megnyilvánulhat viselkedésében, szavaiban.
A gyermek is valószínűleg nehezen tudja az új helyzetet kezelni, szinte nem is érti, mi történik körülötte, riadtan áll az események forgatagában. Sokkal érzékenyebbé válhat, vagy a másik lehetőség hogy agressziót vált ki belőle az egyik szülő részleges elvesztése.
Érdemes az iskola vagy óvodai nevelő figyelmét felhívni a változásra, valószínű sokat tud segíteni mind a gyermeknek, mind a szülőnek. A szülőnek igyekeznie kell egy középutat találni, nagyon sokan ilyenkor elkezdik kényeztetni a gyermeket, sokkal engedékenyebbekké válnak, vagy igyekeznek túlszárnyalni a másik szülőt, elmarad a számonkérés, leromlik a tanulmányi eredmény, a gyermek megszokja, hogy úgy van minden, ahogyan azt ő „akarja”.
Ez nem helyes, sokkal inkább arra kell törekedni, hogy szembetűnő életmódbeli változásokat ne okozzon a válás.
A szülőnek jó szervezővé kell válnia, hiszen nagyrészt egyedül kell megoldani mindazokat a feladatokat, amire eddig ketten voltak (szülői értekezlet, háztartás, szórakozás, munkahely, óvodába-iskolába szállítás illetve a haza vitel).
Általános probléma, hogy a beállt változások arra kényszerítik a szülőket, hogy elsősorban saját gondjaikra koncentráljanak.
Fontos, hogy a szülő beszélgessen, játsszon, szórakozzon gyermekével.
Ha a szülő elhanyagolja gyermekét, és sokkal inkább a saját szükségleteit tartja szem előtt ez a gyermek jövője szempontjából igazán káros lehet.
A kontroll hiánya viselkedészavarhoz vezethet; önértékelési problémákkal küzdhet, ami serdülőkorára, deviáns viselkedést okozhat.
Általában a gyermekek anyafigurákkal vannak körülvéve, de gondoskodni kell az apafiguráról is. A fiúknak a férfiúi önazonosságukhoz kell, a lányoknak a későbbi párválasztás érdekében.
Problémát okoz a megváltozott anyagi helyzet, nagyon pénzközpontú társadalomban élünk, hajlamosak az emberek a előtérbe helyezni a pénzen megvehető dolgokat és elsiklani a sokkal fontosabb értelmi-érzelmi háttér megteremtése felett.
Jól működhet az egyszülős család is, ha a teljes család pozitív viselkedési mintái jelen vannak.
A szülő-gyermek kapcsolat bizalomra, kölcsönösségre kell, hogy épüljön, így egyensúly alakul ki.
Sajnos nagyon keveseknek sikerül kialakítani ezt az egyensúlyt, gyakori hogy a szülő alkoholistává válik, nőknél ez legtöbbször „zugivásban” nyilvánul meg.
Egyszerűbb elsiklani a problémák felett, mint szembenézni velük. A lelki sérülést sem tudják minden esetben feldolgozni, egyik kapcsolatból a másikba menekülnek, és igazából nem találják a helyüket.
Súlyosabbá válik a helyzet, ha a munkahelyet is elveszítik, teljesen kicsúszik a lábuk alól a talaj, ebből az állapotból csak nagyon keveseknek sikerül talpra állni.
A segítségkérést szégyellik, kifele inkább azt mutatják, hogy minden rendben van, viszont magukban őrlődnek és valószínű a gyermek látja kárát.
Az egyedül nevelők, de a teljes családok is segítségre szorulnak. A pedagógusok sokat segíthetnének, ha nagyobb hangsúlyt kapna a családi életre nevelés a pedagógusképzésben.
A modern nevelés nagy hibája, hogy a szülők mindent megengednek gyermekeiknek, holott a gyermekeknek fegyelmezésre is szükségük van, tudni kell „nem”-et mondani!

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Az iskolába kerülő gyermek tér- és időérzékelése

Az iskolába kerülő gyermek a távolságot sem tudja még pontosan meghatározni. Térszemléletére még mindig az …

Hozzászólás