LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Valamennyien az élet hullámaival sodródunk, akár tapasztalatokat szerzünk, akár a visszaemlékezés óráit éljük meg. Annyira mindennapossá váltak már számunkra az életünket. Kísérő kis és nagy ciklusok, hogy legalább annyira magától értetődőnek tartjuk ezeket, mint a levegőt, amelyet belélegzünk, a vizet, amelyet megiszunk, vagy a szilárd talajt a lábunk alatt. El sem tudjuk már képzelni, milyen lenne az élet a világosság és a sötétség, vagy az évszakok megszokott váltakozása nélkül. Ezek az események a Föld mindennapi keringésével, és a Nap körül megtett egyéves útjával állnak összefüggésben.
Ha elkezdjük alaposabban megfigyelni a megszokott dolgokat, kiderül, hogy ez a ciklikusság mindenhol észrevehető. Például a víz esetében: az óceánok hatalmas lélegzése az óramű pontosságával hozza létre a dagályt és az apályt a Föld minden pontján, Ezt a ritmust emberi erővel nem lehet megváltoztatni. A víz keringése is hasonló ritmusnak engedelmeskedik: az esővíz átitatja a földet, a növények és fák közvetítésével felszálló páraként felhőkké sűrűsödik, majd eső vagy hó formájában ismét visszatér a földre.
A legkisebb szalmaszál és a leghatalmasabb fa is saját érveréssel rendelkezik. De ezek a misztériumok a szó legszorosabb értelmében olyan mindennapossá váltak a számunkra, hogy már régen nem is vesszük észre ezeket a csodákat.
Azt sem érzékeljük, hogy mi is a dolgok ütemes körforgását követjük. Este lefekszünk aludni, és a következő reggelen új, faladatokkal teli időszakra ébredünk. Minden új életet csecsemőként kezdünk el, fokozatosan elérjük a felnövekvő gyermek állapotát, megpillantjuk a fiatalság gyönyörű napfényét, majd egyre érettebbé válva eljutunk az életünk delére. Aztán a létezés íve lefelé fordul, és lassabbá válik, hogy megpihenhessünk az időskor hosszabbra nyúlt árnyékában.
