LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
San franciscói konferencia
Közös ellenség ugyan nem kötötte össze többé a koalíció tagjait, de a háború befejezéséből adódó közös problémákat együtt kellett megoldaniuk. 1939-ben gyakorlatilag kimúlt a Népszövetség. Az új világrend mégis elképzelhetetlennek tűnt egy átfogó nemzetközi szervezet nélkül; ennyiben maradandónak bizonyult Wilson hajdani amerikai elnök öröksége.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmányát 1945 júniusában San Franciscóban megrendezett konferencián fogadták el. Az okirat, miután aláírói ratifikálták, 1945. októberében lépett hatályba. Főbb elvei: tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől; az államok közötti vitás kérdések békés rendezése; be nem avatkozás egymás belügyeibe; az államok kötelezettsége az együttműködésre társadalmi rendszerüktől függetlenül, az egyenjogúság alapján, megkülönböztetés alkalmazása nélkül; a nemzetek egyenjogúságának és önrendelkezési jogának, az államok szuverenitásának tiszteletben tartása; gazdasági, szociális, kulturális és emberbaráti jellegű nemzetközi feladatok megoldása.
Az évente egyszer ülésező közgyűlésen minden tagnak egyenlő szavazati joga van. A közgyűlés (a kérdés fontosságától függően) egyszerű vagy kétharmados többséggel dönthet, de döntései csak ajánlás értékűek. Minden olyan kérdést, amelyben cselekvésre van szükség, a Biztonsági Tanács elé kell terjeszteni, amely kötelező határozatokat hozhat olyan esetekben, amikor valamely állam támadó fellépéssel a békét veszélyezteti. Az eljárási kérdések kivételével, tehát érdemi ügyekben a hatályos döntéshez „az összes állandó tag” (Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és a Szovjetunió) egybevágó szavazatára van szükség. A nagyhatalmak valamelyikének ellenszavazata, vétója esetén érvényes határozat nem hozható.
