Kezdőlap / Társadalom / Történelem / Az ipari válság

Az ipari válság

Az ipari válság nem egyformán sújtotta az egyes ágazatokat. A legerősebben a túlnyomórészt termelőeszközöket gyártó iparágak, a vas-, a fém-, a gépkocsigyártás és az építőanyag-ipar érezte meg a krízist. A válság mélypontján a termelés az 1929-esnek mintegy a felére esett vissza. Alig érezte meg viszont a válságot a textil, a bőr és a papíripar, itt csak 2-4%-os visszaesés következett be.
Az ipari munkásság helyzetét mindenekelőtt a munkanélküliség nagyarányú növekedése jellemezte. 1918-1932 között 30%-kal (615 ezerről 429 ezerre) csökkent a foglalkoztatott munkások száma. Terjedt a tartós munkanélküliség, 1932-ben a munkanélküliek már átlagosan 50-60 napja voltak kereset nélkül. A bérek 1929-1933 között 25%-kal csökkentek. Míg 1929-ben 90%-ig, 1933ban csak 60%-ig fedezték egy átlagos öttagú munkáscsalád megélhetési költségeit.

Növekvő társadalmi elégedetlenség
Az életszínvonal csökkenése elsősorban az ipari munkásságot és a szegény parasztságot radikalizálta. Növekvő elégedetlenségüket a sztrájkok, a munkabeszüntetések és tüntetések szaporodó száma jelezte. Kiemelkedett ezek közül a salgótarjáni szénmedence bányászainak négyhetes sztrájkja 1929 őszén, majd a budapesti munkásság nagy tömegtüntetése 1930. szeptember 1-jén. Ez utóbbi a két világháború között időszak legnagyobb munkásmegmozdulása volt, amely a rendőri beavatkozás ellenére is órákig tartott.
A kis- és középparasztság elsősorban a végrehajtások, tehát az adóhátralékok foglalásokkal egybekötött behajtása ellen lépett fel. Említést érdemel ezek közül a pacsai eset 1932 februárjában. Az adóhátralék fejében összeterelt állatokat a falu lakói (köztük 10-20 holdas gazdák) kiszabadították. A csendőrség tüzet nyitott, amelynek két halálos áldozata és több sebesültje volt.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Járványemlék Pest-Budán

A török uralom után szomorú képet mutatott Pest-Buda közegészségügyi helyzete. Az ostrom következtében a város …

Hozzászólás