Állatok

Az ainu, más néven hokkaido egy japán, spicc-fajta kutya. A Kr. előtt 10. században, japánban letelepedett úgynevezett ainu törzs szánhúzó kutyái az ősei. Az ainu törzs után kapta a nevét, melyet ma is használunk rá. A spitzek fajtáinak jellegzetességeit szintén magán hordozza, a fajta legközelebbi rokona. Az ainut mérete alapján …

A rühösség főleg a nyakon és a fejen jelentkezik,a szőr kihullik,a bőr felületét kéregszerű pörk borítja be.A fülrühösség a leggyakoribb probléma,a rühatkafertőzés a külső hallójáratban,amely nem terjed rá a bőrre.Tünetei,ha cicánkat elérte a fertőzés,hogy a macska rázza a fejét,kaparja a fülét-sokszor sebesre vakarja a füle tövét is. A rühatka az …

Akinek van macskája,mindig nagy élmény ként éli meg,ha a cicus dorombolva bújik hozzá.Legtöbbször akkor dorombol a macska,amikor nyugodt,elégedett,ellazult állapotban van.A házi macskák dorombolnak vajúdás és szülés közben is,és a kiscicák dorombolnak szopás közben.Sok haldokló macska is dorombol. A legrégebbi elmélet szerint a hang a légcső gége mögötti szakaszán lévő két …

Az afrikai oroszlánkutya Dél Afrikából származik, őrkutyaként használták, és többek között arra is, hogy vadászat közben a nagyvadakat a vadászok felé hajtsa. Mielőtt a Dél-Afrikai telepesek háziasították, vadon élt, távol az emberektől. Az izmos, de arányos testfelépítésű kutya jellegzetessége, a hátán végighúzódó kb. 5 cm vastag szőrcsík, ahol a szőre …

Az Abruzzói juhászkutya eredetét nem ismerjük pontosan, történetére két variáció áll fenn. Az egyik elmélet szerint az ókori Római korból származik, és Abruzzo nevű település környékén élhettek az ősei, míg egy másik megállapítás szerint Közép-Ázsiából ismerjük, ahol nyájőrző kutya volt. Napjainkban ezt a juhászkutyát Olaszországban tanítják be a nyájak őrzésére, …

A samoyede a Szibériában élő szamojéd népcsoport szánhúzó kutyája volt. Az Ob és a Jenyiszej között húzta a szánokat évszázadokon keresztül, amíg egy angol sarkkutató, Robert Scott felfigyelt a fajtára, és magával vitte Angliába. Itt alakult ki ma is ismert változata, mely aztán már az egész világon elterjedt. A samoyede …

A csigák a puhatestűek törzsébe tartoznak. Itt külön osztályt alkotnak ahová mint¬egy 35000 fajuk tartozik. A világ minden táján megtalálhatók, szárazföldeken, édesvizekben és tengerekben egyaránt. A gyűrűsférgekével ellentétben a csigák teste szelvényezetlen, széles és lapos lábuk van, fejükön tapogatók és szemek ülnek. A házas csigákat héj védi, amely rendszerint egy …

Ezüstkárász Carassius auratus gibelio Jegyei: teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a kárászé. Bajuszszálai nincsenek. Pikkelyei nagyok, 28-32 van az oldalvonal mentén. Hátúszója 17-25 sugárral, magas, a széle egyenes vagy befelé öblösödő. Farok alatti úszója 8-11 sugarú. Farokúszója kimetszett. Garatfogai egysorosak, 4-4. Az első kopoltyúíven 35-40 kopoltyútüske van, …

Amur Ctenopharyngodon idella Jegyei: teste erősen megnyúlt, a fejes domolykóéra emlékeztet, orra tömpe, az orrnyílások között kivágott. Szája középállású, bajuszszálai nincsenek. Hasoldala lekerekített. Pikkelyei nagyok, 42-45 az oldalvonal mentén; az oldalvonal alatt 5, a fejes domolykónál csak 3-4 pikkelysor van. Hátúszója 10, farok alatti úszója 11 sugárral, az első 3 …

Kaukázusi küsz Alburnus charusini Jegyei: teste nyújtott, oldalról lapított, háta változóan magas (az Urál folyó deltájában élők karcsúak, a Terekben igen magas hátúak; legnagyobb testmagasságuk legalább háromszor akkora, mint a faroknyél magassága). Szája felső állású, szájrése rézsút felfelé irányuló, alsó állkapcsa előreáll, nem vastagodott meg. Szemei nagyok. Faroknyele hosszú. Pikkelyei …