Önismeret

Az elkülönülés és szembeállítás nem a „szubjektum-objektum” viszonyának síkjában ment végbe, hanem „a közösség és a vele szembenálló másik közösség meg a természet” vonalán. Erre közvetett bizonyítékaink vannak. Így számos törzs és nép nyelvén (pápuák, melanézek, botokudák, nivhek, csukcsok stb.) az adott törzs vagy nép nevét jelölő szó jelentése annyit …

A korai nemzetségi társadalom (s még inkább a hordatársadalom) embere még nem emelte ki magát közvetlen környezetéből: még közösséget érzett az állatokkal, növényekkel, sőt élettelen tárgyakkal is, mint azt a totemizmus tényei is igazolják. Ez az ember főként úgy viszonyul a világhoz, „természeti termelési feltételeihez, mint amelyek hozzá tartoznak, az …

Az, hogy az ember szembeállítja magát a valóságos világgal, megnyilvánul a beszéd síkján is, melyben objektivációt nyer mindaz, ami csak belső, szellemi világát alkotja. Mivel gondolatait a beszédben eltárgyiasítja, az ember lehetőséget nyer arra, hogy úgy elemezze azt, mint valamely külső eszmei objektumot. „Ebben az értelemben a szó objektiválja, elénk …

Az öntudat válaszként jelent meg a társadalmi életfeltételek kihívására, amelyek a kezdet kezdetétől fogva minden embertől megkövetelték a készséget arra, hogy meghatározott erkölcsi és jogi normák szempontjából értékelje saját cselekedeteit, szavait és gondolatait. Minthogy szabályozza cselekvéseit és előrelátja azok eredményeit, az öntudattal bíró ember teljes felelősséget is visel érettük. Mivel …

Az ember fokozatosan megtanulja megkülönböztetni magát előbb cselekvései eredményétől, majd maguktól a külső, végül pedig az eszmei síkon végbemenő belső cselekvésektől is. Mindezek az öntudat kialakulásának különböző fokozatai. Csak az ember képes arra, hogy saját cselekvéseit tárgyi formában szembeállítsa önmagával, mint e cselekvések szubjektumával, és ezáltal megkettőzze egységes személyiségét az …

A szem felépítését csak azután értették meg, miután megalkották az első optikai műszereket. Hasonlóképp történt a hallás szervével is: a Corti-féle szerv úgy jelenik meg előttünk, mint egy sajátos húros hangszer fokozatos átmenetekkel, a hárfa vagy a zongora mintájára. Az emberi agyban végbemenő legfinomabb folyamatokat, értelmi tevékenységünk fiziológiai alapjait a …

A társadalmi munkafolyamat szerepét hangsúlyozva az öntudat kialakulásában, Marx a következőket írta: az ember „magát nemcsak – mint a tudatban – intellektuálisan, hanem dolgozva-tevékenyen valóban megkettőzi és ennélfogva önmagát egy általa teremtett világban szemléli”. A tevékenység folyamatában az ember megváltoztatja a külvilág tárgyait, s ezáltal rájuk üti saját akaratának és …

Mi hívta létre a visszatükrözés mintegy kettős formájának megjelenését: vagyis azt, hogy kialakult egyrészről a valóság szubjektív reprodukciója, másrészről e reprodukciónak a szubjektum számára való adottsága? Az ember nem jött kész öntudattal a világra. Az öntudat kínok közt született meg, s bonyolult, tövises utat kellett megtennie. Mind a mai napig …

Az önmegismerés ugyanazon ismeretelméleti eszközök segítségével megy végbe, mint a külső valóság megismerése, tehát érzetek, észleletek, önmegfigyelés, önmagunkon való elgondolkodás stb. segítségével. Továbbá az önmegfigyelésben, szemmel láthatólag, a visszacsatolásnak ugyanaz a mechanizmusa működik, mint a külső önszabályozás esetében. A gondolatok pillanatnyi folyamata mindenekelőtt a belső beszédben realizálódik, melynek külső kimenetei …

Tagadni, hogy az önmegfigyelés az ember szellemi életének világába való behatolás legfontosabb eszköze, ez éppen olyan, mintha a csillagász megtagadná, hogy távcsövén keresztül vizsgálja a csillagos eget, mondván, hogy úgysem lehet bízni a megfigyelő szubjektív benyomásaiban. Ekkor azonban egyáltalán nem lenne szabad megbíznunk az emberi érzékszervek semmiféle tanúbizonyságában, hiszen a …