Önismeret

A gyermeki önérzésből születik meg a felnőtt öntudata, amely megteremti az ember számára annak a lehetőségét, hogy kritikailag viszonyuljon saját tudata aktusaihoz, azaz hogy elválassza a maga egész bensejét mindattól, ami kívüle megy végbe, hogy elemezze azt és összemérje (összehasonlítsa) a külsővel, egyszóval, hogy tanulmányozza saját tudata aktusát”. Az éhség …

Az öntudat sugaraiban a tudat, a gondolatok, az érzések és az akarat már nem a maguk elsődleges, közvetlen adottságában fénylenek fel, hanem mintegy másodlagosan, a kiinduló információ (testi érzékelés, önérzés s főként a más emberek észlelése) „feldolgozásának” eredményeként. Az én „Én”-emnek a másik „Én”-hez való viszonyát saját magamhoz való viszonya …

Az „Én” a tudat és az öntudat mint egész, a személyiség erkölcsi-pszichológiai, karakterológiai és világnézeti magva. Igazi „Én”-nel az az ember rendelkezik, aki egyrészről lényegi-tartalmas célokat állít maga elé, másrészről pedig állhatatosan követi ezeket, mivel ezek megtagadása annyit jelentene, hogy egyénisége, ,Én”-je elveszti sajátos létezését.” Az „Én” közvetlenül függ az …

Az „Én” nem azonosítható a személyiség individuális-pszichikus tulajdonságainak és a pszichikus funkcióknak mechanikus összegével. Az ilyen értelmezés tisztán formális lenne. Az „Én” nem az élmények összessége, hanem az, amihez ezek az élmények hozzátartoznak. Az ismert orosz pszichiáter, Sz. Sz. Korszakov például azt állította, hogy az „Én” a pszichikus apparátus fejlődésének …

Hegel szerint az „Én” az egyént jelöli, jelentése azonban nem egyedi, személyes, nem csupán egyetlen, egyedüli „Én”-re vonatkozik. Ellenkezőleg, ez egy általános formula, amely kifejezi mindazon létezők struktúráját, akik személyiségek, szubjektumok. Ebbe az általános formulába helyettesítjük be a különös értékeket. Minden konkrét, egyedi individuum az általános „Én” képletének egy különös …

A szubsztancia kategóriáját bíráló Fiume szerint az „Én” az egyes érzetekre esik szét és csak úgy marad fenn, mint egy köteg vagy „nyaláb” azokból a különböző észleletekből, amelyek minden képzeletet felülmúló sebességgel követik egymást. A szellem olyan, mint egy színpad, amelyen a különböző képzetek váltogatják egymást, el- és feltűnnek, helyet …

Ősi eredetű és teljesen érthető az embernek önmaga, saját „Én”-je iránti érdeklődése. Ki ne adta volna fel magának a kérdést: „Ki vagyok én?” A legenda szerint a delphói orákulum azt hirdette: ismerd meg tenmagadat! Szókratész filozófiai világszemléletének kiinduló elvévé tette ezt a parancsot. Hérakleitosz azt mondotta, hogy „önmagát megismerni és …

A személyes eszmék és meggyőződések társadalmi értékek jellegét öltik magukra, szociális erőt jelentenek, amennyiben meghaladják a személyes létezés korlátait, és nemcsak általánosan elérhetővé, hanem általános szabály vagy meggyőződéssé is válnak, részei lesznek az általános tudatnak, a szokásoknak, a jognak, a viselkedési normáknak. Az ilyen eszmék meghódítják a szervezett társadalmi valóság …

A tudatot egyrészről a visszatükrözés tárgyához, másrészről a szubjektumhoz, azaz a személyiséghez és ennek agyához, végül pedig a társadalom szellemi kultúrájának világához való viszonya jellemzi. Az egyéni tudatnak a világhoz való viszonyát a társadalmi tudatformákhoz való viszonya közvetíti. Minden ember tudata magába gyűjti annak a társadalmi környezetnek a tapasztalatát, ismereteit, …

Természetesen a társadalomnak nem abban az értelemben van tudata, mint az egyes embernek : nincs semmiféle társadalmi, személyfeletti agy. Ugyanakkor az egyéni és a társadalmi tudat között nincsenek – és nem is lehetnek – merev határok. Ellenkezőleg, ezek állandó kölcsönhatásban állnak egymással. A tudatnak a társadalom által történetileg kidolgozott normái …