Tag Archives: belső én

A tudat fejlődésének egy bizonyos fokán a „magánvaló” osztály „magáértvaló” osztállyá változhat. Ez annyit jelent, hogy az osztályharc magas izzásának és saját tudata fejlődésének következtében az osztály kezd tudatára ébredni a maga sajátos, objektíve meghatározott, alapvető érdekeinek, és szembeállítani ezeket a más osztályok érdekeivel. Az a társadalmi osztály, mely az …

A nemzetségi embernek csak csirájában volt öntudata, mely valóságos öntudattá az osztálytársadalom kialakulásának korszakában bontakozott ki, amikor is létrejöttek maguk a képzetek képzetei és a fogalmak fogalmai. Vagyis amikor létrejött a filozófia, az antikvitás naiv dialektikája A dialektikus gondolkodás – éppen mert maguk a fogalmak természetének vizsgálata az előfeltétele – …

Önmagamnak másokkal való összevetése, összehasonlítása, szokásos kritériuma az önértékelésnek. A marxizmus döntő szerepet tulajdonít az öntudat kialakulásában a tevékenység kollektív formáinak. Ez a marxizmus egyik alapvető elve az öntudat fejlődésének tanulmányozásában. Saját belső lelki sajátosságainak elemzéséhez az ember csak későbben jut el. De még ezek értékelése is sok vonatkozásban megtörik …

Az öntudat illuzórikus formája – melynek példája a mitológia és a vallás – súlyosan gátolta a személyiség öntudatának fejlődését. Az öntudat fokozatosan alakult ki és legmagasabb formái csak az írott történelem hajnalán jelentek meg. Ekkor jött létre a filozófia, vették kezdetüket a konkrét tudományok, ekkor érték el fejlettségük magas fokát …

A nemzetség, majd később az állam az ember személyes kötelességeinek sajátos megtestesítőjévé vált. Ezzel megteremtődött az a kiinduló alap, amelyből aztán kinőtt a személyiség társadalmi-politikai öntudata. Az öntudat keletkezésének áttekintése a következők megállapítását teszi lehetővé: a mai ember, aki a tudományos világnézet álláspontján áll, a természeti jelenségeket objektív törvényekkel és …

Az öntudat kialakulásának fokozatai a gyermeki fejlődésre is jellemzőek. A gyermek korábban ismer fel dolgokat és más embereket, mint önmagát. Jól tudott, hogy a kisgyermek saját magát nem az „én” névmással, hanem a nevén nevezi meg, tehát úgy, ahogy mások hívják őt: mások szavaival nevezi meg önmagát. Hasonlóképpen mások ítéleteivel …

A fejlődés korai nemzetségi fokán a tulajdonnév nem arra szolgált, hogy kifejezést nyújtson az önmagában vett személyiség tudatosulásának a közösségtől való viszonylagos elkülönültségében; ellenkezőleg, az egyént épp azon közösséggel, nemzetséggel való szerves kapcsolatában fejezte ki, amelynek ő a részét alkotta. „A törzs maradt a határ az ember számára, mind a …

Az individuumnak és a közösségnek ez a kezdeti összeolvadása és az egyén ezt követő kiemelkedése, öntudatosulása eléggé áttetsző kifejezésre talált abban, ahogy a korábban fejlődésükben elmaradt népek a tulajdonneveket használták. A tulajdonnevek egyik fontos küls6 jelét alkotják annak, hogy az egyéniség kiemelkedik a társadalmi közösségből, mintegy szimbolizálják ezt az egyéniséget. …

Az elkülönülés és szembeállítás nem a „szubjektum-objektum” viszonyának síkjában ment végbe, hanem „a közösség és a vele szembenálló másik közösség meg a természet” vonalán. Erre közvetett bizonyítékaink vannak. Így számos törzs és nép nyelvén (pápuák, melanézek, botokudák, nivhek, csukcsok stb.) az adott törzs vagy nép nevét jelölő szó jelentése annyit …

A korai nemzetségi társadalom (s még inkább a hordatársadalom) embere még nem emelte ki magát közvetlen környezetéből: még közösséget érzett az állatokkal, növényekkel, sőt élettelen tárgyakkal is, mint azt a totemizmus tényei is igazolják. Ez az ember főként úgy viszonyul a világhoz, „természeti termelési feltételeihez, mint amelyek hozzá tartoznak, az …