Tag Archives: filozófia

Önmagamnak másokkal való összevetése, összehasonlítása, szokásos kritériuma az önértékelésnek. A marxizmus döntő szerepet tulajdonít az öntudat kialakulásában a tevékenység kollektív formáinak. Ez a marxizmus egyik alapvető elve az öntudat fejlődésének tanulmányozásában. Saját belső lelki sajátosságainak elemzéséhez az ember csak későbben jut el. De még ezek értékelése is sok vonatkozásban megtörik …

Az öntudat illuzórikus formája – melynek példája a mitológia és a vallás – súlyosan gátolta a személyiség öntudatának fejlődését. Az öntudat fokozatosan alakult ki és legmagasabb formái csak az írott történelem hajnalán jelentek meg. Ekkor jött létre a filozófia, vették kezdetüket a konkrét tudományok, ekkor érték el fejlettségük magas fokát …

A nemzetség, majd később az állam az ember személyes kötelességeinek sajátos megtestesítőjévé vált. Ezzel megteremtődött az a kiinduló alap, amelyből aztán kinőtt a személyiség társadalmi-politikai öntudata. Az öntudat keletkezésének áttekintése a következők megállapítását teszi lehetővé: a mai ember, aki a tudományos világnézet álláspontján áll, a természeti jelenségeket objektív törvényekkel és …

Az öntudat kialakulásának fokozatai a gyermeki fejlődésre is jellemzőek. A gyermek korábban ismer fel dolgokat és más embereket, mint önmagát. Jól tudott, hogy a kisgyermek saját magát nem az „én” névmással, hanem a nevén nevezi meg, tehát úgy, ahogy mások hívják őt: mások szavaival nevezi meg önmagát. Hasonlóképpen mások ítéleteivel …

A fejlődés korai nemzetségi fokán a tulajdonnév nem arra szolgált, hogy kifejezést nyújtson az önmagában vett személyiség tudatosulásának a közösségtől való viszonylagos elkülönültségében; ellenkezőleg, az egyént épp azon közösséggel, nemzetséggel való szerves kapcsolatában fejezte ki, amelynek ő a részét alkotta. „A törzs maradt a határ az ember számára, mind a …

Az individuumnak és a közösségnek ez a kezdeti összeolvadása és az egyén ezt követő kiemelkedése, öntudatosulása eléggé áttetsző kifejezésre talált abban, ahogy a korábban fejlődésükben elmaradt népek a tulajdonneveket használták. A tulajdonnevek egyik fontos küls6 jelét alkotják annak, hogy az egyéniség kiemelkedik a társadalmi közösségből, mintegy szimbolizálják ezt az egyéniséget. …

Az elkülönülés és szembeállítás nem a „szubjektum-objektum” viszonyának síkjában ment végbe, hanem „a közösség és a vele szembenálló másik közösség meg a természet” vonalán. Erre közvetett bizonyítékaink vannak. Így számos törzs és nép nyelvén (pápuák, melanézek, botokudák, nivhek, csukcsok stb.) az adott törzs vagy nép nevét jelölő szó jelentése annyit …

A korai nemzetségi társadalom (s még inkább a hordatársadalom) embere még nem emelte ki magát közvetlen környezetéből: még közösséget érzett az állatokkal, növényekkel, sőt élettelen tárgyakkal is, mint azt a totemizmus tényei is igazolják. Ez az ember főként úgy viszonyul a világhoz, „természeti termelési feltételeihez, mint amelyek hozzá tartoznak, az …

Az, hogy az ember szembeállítja magát a valóságos világgal, megnyilvánul a beszéd síkján is, melyben objektivációt nyer mindaz, ami csak belső, szellemi világát alkotja. Mivel gondolatait a beszédben eltárgyiasítja, az ember lehetőséget nyer arra, hogy úgy elemezze azt, mint valamely külső eszmei objektumot. „Ebben az értelemben a szó objektiválja, elénk …

Az öntudat válaszként jelent meg a társadalmi életfeltételek kihívására, amelyek a kezdet kezdetétől fogva minden embertől megkövetelték a készséget arra, hogy meghatározott erkölcsi és jogi normák szempontjából értékelje saját cselekedeteit, szavait és gondolatait. Minthogy szabályozza cselekvéseit és előrelátja azok eredményeit, az öntudattal bíró ember teljes felelősséget is visel érettük. Mivel …