Tag Archives: istállók

Az izoflavonoidok ösztrogénaktivitása abban nyilvánul meg, hogy a funkcionális csoportjai (fenolos csoport, OH-csoport) térszerkezetben az ösztradiolhoz hasonlóan helyezkednek el, és hozzá hasonló módon képesek hidrogént megkötni. A növényi ösztrogének különböző koncentrátumban a takarmánynövények 80%-ában előfordulnak. Növényi ösztrogénben gazdag növények a pillangósvirágúak, a pázsitfűfélék fiatal hajtásai, a gabonafélék csírái stb. A …

A növényekben glukozid formában fordulnak elő. Csaknem kétezer ciánglukozid-tartalmú növényt tartanak nyilván, ezek közül 23 cianogén glukozid szerkezeti és kémiai tulajdonságát ismerik. Relatíve nagy koncentrációban található a szudáni cirokfűben (bugahányásig), a lenmagban, a hüvelyesekben, egyes fűfélékben. A ciánglukozidok közül legtöbbet tárgyalt a linamarin, a hüvelyesek és a lenmag cianidtartalmú glukozidja. …

A lucernaszaponinok a baromfiállományban hasmenést, a növekedésben való visszamaradást, tojástermelés-csökkenést okoznak (VEPEX, lucernalevélliszt). A lucernaszaponin a koleszterinnel a bélcsatornában molekulárisan kötődik és az ürülékkel eltávozik. A VEPEX-hez vagy a lucernalevéllisztet tartalmazó keverékekhez adott nagy (3-6%) koleszterintartalmú takarmányzsírral (sárga ipari zsír, T-1 zsír) az újszülött malacok hemolitikus sárgasága kivédhető volt. Hasonlóan …

Szapogeninből és cukormolekulából álló glukozidok. Kémiai struktúrájuk alapján lehetnek szteroidok és triterpének. A cukormentes triterpéneket szapotoxinnak nevezzük (p1. a konkolymag aglukonja). A szaponinok több mint 400 olyan növényben megtalálhatók, amelyek táplálkozásra és takarmányozásra alkalmasak. A legnagyobb szaponintartalmú növények: lucerna, lóhere, szójabab, cukorrépa, saláta, takarmányrépa stb. Funkciójuk a növényekben: szénhidrátraktár, baktericid …

Főleg magvakból vízzel vagy sóoldattal kivonható, cukorspecifikus sejtagglutináló fehérjék. Leggyakrabban a pillangósok, a burgonyafélék családjában találhatók viszonylag nagyobb koncentrációban. Jelenleg kb. ötvenféle, növényből tisztított, kémiailag azonosított lektint tartanak számon (pl. soyin, abrin, rizin, concanavalin A, búzacsíra-agglutin stb.). A különböző növények lektintartalma, összetétele, specifitása és toxicitása eltérő. A nagy lektintartalmú növények …

Az aratást követően (az utóérés idején, egy-két hónapig) a búza, az árpa, a kukorica szemtermése is tartalmaz aktív proteázinhibitort. A proteázinhibitorok egy része hőérzékeny, más részük hőstabil, ezért hőkezeléssel (pörkölés, toszterezés, autoklávozás) a proteázinhibitoroknak csak egy részét tudják inaktiválni. A proteázinhibitorok jelenlétének klinikai tünetei: csökkent testtömeg-gyarapodás és takarmányértékesülés, hasmenés (a …

Napjainkban kb. 300 goitrogén anyagot ismerünk. Elsődlegesen a keresztesvirágúak (repce, káposzta, karfiol, kelbimbó stb.) és a pillangósok (szójabab, földimogyoró) családjában fordulnak elő. A goitrogének nagy többsége tioamidés anilincsoportot tartalmazó glikozid. A tioglikozidok önmagukban hatástalanok, enzimes hidrolízis során azonban a goitrogén anyag (tiocianát, izotiocianát stb.) szabadul fel belőlük. Az utóbbi biológiailag …

Általában az antinutritív jelenség fogalomkörébe foglalható össze minden olyan, növekedést, fejlődést gátló, lassító vagy a táplálék értékesülését rontó hatás, amely a táplálékkal eredeti koncentrációban éri a szervezetet, de az elvárható termelés romlásán kívül klinikailag észlelhető kóros tüneteket nem okoz. Az antinutritív vegyületek nagyobb koncentrációban, feldúsult állapotban (pl. VEPEX, eső utáni …

A mikotoxikológiai esetek rohamos növekedése összefüggésbe hozható az intenzív növénytermesztés és az üzemi állattartás elterjedésével. Általánosan megállapíthatjuk, hogy hazánk éghajlata rendkívül kedvez a penészgombák elszaporodásának. A növénytermesztésben a penészgombák évről évre növekvő szaporodása együtt jár a hosszú tenyészidejű fajták elterjedésével, a termesztett gabonafélék ellenálló képességének hiányával, a monokultúrák térhódításával, a …

Jelentős gazdasági kár származik abból, ha a takarmányban a tömeges penészesedés során a szövetekre, a sejtmembránra, az oxido-redukciós rendszerre, az enzimekre káros vegyületek keletkeznek. Ezek az anyagok tömeges elhullást, vérkeringési zavart, vizenyős beszűrődéseket, agyvelőlágyulást, máj- és veseelfajulást válthatnak ki. Táplálkozási láncunkban évről évre nagyobb veszélyt jelentenek a takarmányokban, élelmiszerekben elszaporodó …