Állat-egészségügyi szempontból aggályos és kedvezőtlen, ha a keveréktakarmányt vagy az állatok napi takarmányadagját nem megfelelően állítják össze, jóllehet a takarmány összetétele kifogástalan. Ugyancsak kedvezőtlen az etetési technológiától, az etetés módjától való eltérés, még kifogástalan minőségű takarmány esetén is. A takarmánykeverő üzemek higiéniai védelmét az állattartó telepekéhez hasonlóan szükséges megoldani. Rendkívül …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A takarmány-alapanyagok
A takarmány-alapanyagok, a szemes takarmányok termesztése vagy raktározása során gondot jelenthet a penészgombák (Acremonium, Alternaria, Chaetomium, Fusarium, Helminthosporium, illetve Absidia, Aspergillus, Mucor, Penicillium, Rhizopus) megjelenése, elszaporodása a takarmányban. Ilyenkor a penészgombák jelentős mennyiségű növényi táplálóanyagot használnak fel elszaporodásukhoz, ami gazdasági kárt okoz. Más esetben csökkentik a vetőmag csírázóképességét, megtámadják a …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A takarmányozási környezet tényezői
Ilyen esetben a tehénállásokat úgy kell kialakítani, hogy az állat közvetlenül a trágyacsatornába ürítsen; innen a trágyát mechanikus úton távolítják el. A padozat lejtése 3-4%-os, ami elősegíti a vizelet elfolyását, a padozat mielőbbi felszáradását. Sertésistállókban a megfelelő higiéniai állapot biztosítása nagymértékben függ attól, hogy az állatok megszokják a trágyázótérre való …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az almos és alom nélküli padlók
Az almos padlók tömör felületén 5-10 cm-es vastagságban szalmát, fűrészport, faforgácsot (nedvszívás) alkalmaznak, ezt az alomanyagot meghatározott időközönként cserélik. Az alom nélküli padlók tömör felülete jelenti az állat számára a pihenőhelyet, ezért célszerű meleg padlót alkalmazni. Ennek lejtése a trágyalécsatorna felé 1-3%-os lehet, így kötött tartású tehénistállókban elkerülhető a hüvely- …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istálló padozata
A tetők fedésére szerves (nád, zsúp, fagyapot lemez) vagy szervetlen anyagokat (cserép, pala, hullámpala) széles körben használnak. A szerves anyagok nem a legmegfelelőbbek, mert a nedvesség hatására penészedés indul meg, így nem időtállóak, tönkremennek. A padozat szerepe a régebbi istállókban kevésbé volt meghatározó tényező az állattartásban, mert rendszeres almozás esetén …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istálló tetőszerkezete
Az istálló tetőszerkezete két részből áll: az egyik a födém, amely a hőszigetelést és a teherhordást, a másik a tetőhéjazat, amely a csapadékvédelmet biztosítja. E két elem gyakran egybeépített, ún. tetőfödém, amely különböző szerkezeti elemekből és rétegekből tevődik össze, és együttesen oldja meg az előzőekben említett funkciókat. A födém hőszigetelése …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istállók
A lábazatfal szigetelése fölött áll a felmenőfal, amelynek fontos szerepe az istálló légterében a megfelelő hő- és páraforgalom fenntartása. Megfelelőek azok a felmenőfalak, amelyek jó hőszigeteléssel és megfelelő hőkapacitással rendelkeznek, rajtuk keresztül páralecsapódás nélkül érvényesül a páradiffúzió, és a rágcsálók nem tudják megrongálni. A nyílászáró szerkezetek közül az ajtók szerepe …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istálló építési szerkezete
A hagyományos térelhatároló szerkezetek (kő, tégla, beton, vályog) nagy hőtároló képességgel rendelkeznek, így a környezeti hőmérsékletváltozásait periodikus késéssel és értékben elmaradva közvetítik a belső tér felé. A hőfok-kiegyenlítődés annál később jön létre, minél nagyobb a határoló szerkezet tömege, illetve sűrűsége. A hőkésleltetés kedvező az istálló mikroklímájára. Az ún. könnyűszerkezetek esetén …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: Az istállók építése
A tömbösített, a félig tömbösített vagy az ún. pavilon rendszerű épülettípusok előnyökkel és hátrányokkal egyaránt rendelkeznek, így nincs „általában jó épület” (Kovács, 1990). A választást mindig meghatározza az állat faja, a termelés célja és a termelés gazdaságossága. Az állattartó telepek vízellátása, az itatóvíz minősége és mennyisége, fertőzésmentessége rendkívül fontos, alapvető …
Érdekel a cikk folytatása? »Állategészség védelem: A telep helyének kijelölése
A domborzati viszonyok figyelembevétele szintén fontos higiéniai szempont, ezért állattartó telepet völgyekbe, mélyen fekvő területekre, nedves, hideg környezetbe nem szabad telepíteni, mert az ilyen környezet hajlamosít a légzőszervi betegségek előfordulására. A csapadékvíz könnyebb kezelhetősége érdekében ajánlatos 15%-nál enyhébb lejtésű területen létesíteni a telepeket; délkeleti vagy délnyugati fekvésű domboldalon érvényesül a …
Érdekel a cikk folytatása? »