Tag Archives: önismeret

Egyesek közülünk uralkodó szerepet töltenek be, mások viszont a háttérben maradnak. Az érdekek körének tágulása előfeltétele a személyiség fejlődésének, s ugyanakkor megnyilvánulási formája szellemi gazdagságának. Tudatosult jelentősége és érzelmi vonzóereje következtében az érdek az emberi tevékenység nagyhatású ösztönzője. Az érdek képezi a tudat dinamikus aspektusát, ez változtatja át a tárgyra …

Az állat szükségletei tisztán biológiai jellegűek. Az őt körülvevő természeti környezet csak azon aspektusaiban „mutatkozik meg” az állat számára, amelyek képesek közvetlenül avagy közvetve kielégíteni organikus szükségleteit. Ezzel szemben az ember számára a környező világ tárgyai meghatározott jelentésre tesznek szert, amely független szervi szükségleteitől. Már jóval a marxizmus megjelenése előtt …

Az ember szubjektíve kívánságok és vágyak formájában éli át szükségleteit. A vágy (pszichológiai terminológiában szükségérzés) pszichofizikai jelenség. Benne az ember valami más, valami számára külső felé vonzódik, és ezáltal függésbe kerül tőle. Amikor a szükséglet tárgyára talál, a vágyból kívánság lesz, a kívánság vágy a vágy tudatával.” A szükséglet közvetlenül …

A cél megvalósításának folyamatában a tudat úgy irányítja a megfelelő fiziológiai folyamatokat, hogy azok a célkitűzés elérését biztosító testi mozgásokat eredményezzenek. A cél szabja meg azt a módot is, ahogy a tárgyi tevékenység megváltoztatja a dolgot. Hangsúlyozva az emberi munkatevékenységnek az állati viselkedéstől való különbségét, Marx rámutatott, hogy az ember …

Az állati viselkedéssel szemben az emberi tevékenység nem egyszerűen a faji tapasztalatban rögzített, tisztán biológiai szükségletek által meghatározott program megvalósítása. Ellenkezőleg, mindenekelőtt magának a programnak a kialakítását és kidolgozását tételezi fel, történjék ez akár úgy, hogy az ember szabadon kiválaszt egy meghatározott orientációt a rendelkezésre álló lehetséges motívumok és tendenciák …

Végtelen sok anyagi és szellemi jellegű szál kapcsolja össze az embert a természettel és a társadalmi élet eseményeivel. Ember és világ ezen állandó kölcsönhatásában rejlik az az értelem, amelyet az élet oly sokat felölelő fogalmával jelölünk. Mint annak a tudatos emberi aktivitásnak a megjelenési formáját, amely a tárgy emberi és …

Az ember érzései történelmi-társadalmi jelenségek. Jellegük a személyiség társadalmi beállítottságainak jellegétől függ, az érzelmi élet struktúrája pedig együtt változik a társadalmi-gazdasági formációk változásával. Az érzelmi élet fejlődésére meghatározott kontinuitás jellemző. Ugyanakkor az egyik korszakra jellemző érzésektől az őt követő korszak érzésvilágára való átmenet a személyiség általános fejlődéséhez kapcsolódik. Minden új …

Az ember érzései nem pusztán érzelmi aláfestésül szolgálnak egyes megismerési folyamatok számára, nem egyszerűen követik őket, színes árnyék gyanánt. Minthogy objektív tartalmuk és racionális jellegük van, az érzések hatalmas dinamikus erővé válnak az ember és a társadalom életében. Mi az uralkodó egy adott, konkrét ember esetében, az érzések-e avagy az …

Az érzéseket mindig megismerési mozzanatok közvetítik. Számos érzés csupán az intellektuális fejlődés viszonylag magas szintjén válik egyáltalán lehetségessé. Ilyen például a csodálkozás, amelyet Platón a filozófia kezdetének nevezett. A csodálkozás feltételezi, hogy tudatában vagyunk az érintett jelenség szokatlanságának, illetve egyes esetekben annak, hogy meglevő ismereteink alapján e jelenség megmagyarázhatatlan. Az …

Az érzelmek megváltoztathatják – fokozhatják avagy csökkenthetik – a tevékenység intenzitását. Éppen erre a változásra gondolunk, amikor jó vagy rossz, felfokozott vagy levert hangulatról beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy az ember depressziós állapotban van, fáradtan vagy – ellenkezőleg – lendületesen dolgozik. Felfokozott állapotban az ember néha a munkaképesség legmagasabb szintjét …