Végtelen sok anyagi és szellemi jellegű szál kapcsolja össze az embert a természettel és a társadalmi élet eseményeivel. Ember és világ ezen állandó kölcsönhatásában rejlik az az értelem, amelyet az élet oly sokat felölelő fogalmával jelölünk.
Mint annak a tudatos emberi aktivitásnak a megjelenési formáját, amely a tárgy emberi és társadalmi szükségletek kielégítését célzó megváltoztatására és átalakítására irányul, a tevékenységet mindenekelőtt a helyzet és a szükségletek jellege határozza meg. A cselekvéseket azonban nem csupán az objektív valóság determinálja, hanem ennek meghatározott módon történő felfogása is, beleértve a legkülönbözőbb fantasztikus elképzeléseket, találgatásokat, sejtéseket és feltételezéseket, hogy mi valószínű, mi lehetséges, illetve valóságos.
A tevékenység meghatározott struktúrával rendelkezik, amelynek elemei a szükségletek, a motívumok, a célok, ezek elérésének eszközei, az egyes cselekvési aktusok, s végül a tárgy, amelyre a tevékenység irányul. Néha a következő alternatíva formájában megfogalmazott kérdést állítják fel: vajon a tárgyi tevékenység a tudat kialakulásának meghatározó tényezője és előfeltétele, vagy pedig beletartozik magának a tudatnak a struktúrájába? A gyakorlati tevékenység sosem vak, értelmetlen, nem tudatosult. Nem azonos egyszerűen a testi szervek mozgásával, hanem gondolattal felfegyverzett, szellem által áthatott. A tevékenység reális folyamatát minden egyes esetben megelőzi célja kialakításának ideális folyamata.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …