Az állati viselkedéssel szemben az emberi tevékenység nem egyszerűen a faji tapasztalatban rögzített, tisztán biológiai szükségletek által meghatározott program megvalósítása. Ellenkezőleg, mindenekelőtt magának a programnak a kialakítását és kidolgozását tételezi fel, történjék ez akár úgy, hogy az ember szabadon kiválaszt egy meghatározott orientációt a rendelkezésre álló lehetséges motívumok és tendenciák egész hierarchiájából, akár pedig úgy, hogy új célokat és feladatokat állít fel. Az embernél ez a folyamat tudatos jelleget visel. A tevékenység végoka nem a magában vett szubjektumban és ennek akaratában rejlik. A gondolat és érzés egységeként megjelenő akarat valódi alapját a szükséglet alkotja. Amikor az ember számos szükséglet közül az egyiknek a kielégítését részesíti előnyben, akkor választást hajt végre. Tehát az akarat nem az állati szervezet ösztönszerű hajlama, nem is tiszta akarás, hanem tudatosult törekvés, amelyet az határoz meg, hogy mi a szóban forgó szükséglet értéke az emberi motívumok általános összességében. Az ember tapasztalataiból, ismereteiből indul ki, amikor meghatározott döntést hoz, és vállalja a felelősséget tevékenységének eredményeiért, s az ennek során alkalmazott eszközükért. Terveink objektív értékét az határozza meg, hogy milyen mértékben felelnek meg ezek a dolgok objektív logikájának.
Hogy a tevékenységet meghatározó tényezővé váljék, a szükségletnek céllá kell átalakulnia, amely nem más, mint a kívánt jövő eszmei modellje. Azaz minden cselekedet
feltételezi egyrészről a jövő előrelátását a megfelelő dologi kapcsolatok és viszonyok megismerése alapján, másrészről pedig a kitűzött cél megvalósításához vezető cselekvés programozását.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány
Ezt mindenképpen olvasd el!
Az ember társas lény
Az érintkezés formája (pl. közvetlen termelési érintkezés), a kifejezés formája (pl. rövid, tárgyi válasz) és …