LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az érzéseket mindig megismerési mozzanatok közvetítik. Számos érzés csupán az intellektuális fejlődés viszonylag magas szintjén válik egyáltalán lehetségessé. Ilyen például a csodálkozás, amelyet Platón a filozófia kezdetének nevezett. A csodálkozás feltételezi, hogy tudatában vagyunk az érintett jelenség szokatlanságának, illetve egyes esetekben annak, hogy meglevő ismereteink alapján e jelenség megmagyarázhatatlan. Az érzések szoros összefüggésben állnak a tudattal. Ha elképzeljük, hogy egy óriási kutya áll előttünk és meg fog harapni, félelmet kelthet bennünk. A tudatzavar épp az érzelmi szféra megbomlásával kezdődik, ez aztán átterjed a gondolkodásra, majd az öntudatra, és végül a tudat mélyebb szétesésének folyamata követi. Ha például az ember nincs tudatában a veszélynek, úgy félelmet sem érez. Ha nem tudatosítja, hogy sérelem érte, nem lobban haragra. A szégyen keserű pírja csak akkor öntheti el az ember arcát, ha emlékezete mélyéből tudatának gyújtópontjába egy szégyenletes cselekedetének képét idézi fel. Egy közelálló személy visszavonhatatlan elvesztésének tudata előhívhatja a fájdalom vagy elkeseredés érzését. A sajnálkozás akkor lép fel, amikor belátjuk saját mulasztásunkat szándékunk teljesítésében. A lelkiismeretfurdalás feltételezi, hogy tudatosítottuk saját bűnünket, és megbántuk azt. A közeli élvezetnek, a kívánság teljesülésének érzelmi elvárása – amelyet a boldogság előérzetének nevezhetünk – gyakran kellemesebb mint a kívánság valóságos teljesülése maga. Amikor felismerjük és magasra értékeljük valakinek az érdemeit, tiszteletet érzünk iránta.
