Manapság gyakran előfordul, hogy a férj és feleség egészen más szakmában dolgozik, de mindegyik szeret összejönni kollégáival egy kis szakmai eszmecserére. Miért lenne kötelező, hogy csak együtt mehetnek? Egyikük valószínűleg végigunatkozná a másik számára oly érdekes beszélgetést. Nem arról van szó, hogy ne mutassunk érdeklődést egymás munkája, szakmai problémái iránt, …
Érdekel a cikk folytatása? »Alakítsuk otthonunkat a „saját képünkre”!
Tegyük egyéni jellegűvé otthonunkat. Hagyományosan a lakás berendezése, otthonossá tétele, díszítése az asszony joga és kötelessége. A férj ritkán vett részt ebben a „nőies” tevékenységben, így az otthon képe többnyire csak a feleség ízlését, egyéniségét tükrözte. Azt is csak legjobb esetben. S nemcsak azért, mert sokszor nem nagyon volt mit …
Érdekel a cikk folytatása? »Tartsuk tiszteletben házastársunk egyéniségét és magánéletét
Közismert, hogy a példamutatás révén lehet másokat a leghatékonyabban befolyásolni. Ha mi magunk megsértjük házastársunk autonómiáját, ha lépten-nyomon korlátozzuk őt vagy erőszakosan próbáljuk megváltozásra bírni, akkor nem csodálkozhatunk, ha ő is ugyanúgy viselkedik. Ha valami nem tetszik a házastárs viselkedésében, ne mindjárt őt hibáztassuk, hanem kérdezzük meg magunktól: Miért nem …
Érdekel a cikk folytatása? »Egyéniség és magánélet a korszerű házasságban
A korszerű házasságban, amely az egymás személyiségfejlődése, önmegvalósítása iránti kölcsönös elkötelezettségen alapul, nincs szükség titkos vetélkedésre, egymás legyőzését, függőségben tartását célzó taktikázásra. A férj és feleség autonómiája, egyéniségének és magánéletének tiszteletben tartása itt természetes és magától értetődő. Tudom, hogy könnyebb ezt leírni, mint megvalósítani. De már sokaknak sikerült; miért ne …
Érdekel a cikk folytatása? »A túlzott függőség ára
A lelkileg érett, önmegvalósításra képes emberre azt mondjuk, hogy autonóm személyiség. Ez némileg leegyszerűsítve annyit jelent, hogy képes az önálló életvezetésre, „megáll a saját lábán”, nem szorul rá unos-untalan a támogatásra, istápolásra. Persze nem jelenti az ellenkező végletet sem, hogy soha nincs szüksége senkire vagy nem fogad el tanácsot, segítséget. …
Érdekel a cikk folytatása? »A zárt házasság irreális egységeszménye
A hagyományos, zárt házasság fő jellemzői közé tartozik, mint láttuk, az egymás kölcsönös birtoklására, kisajátítására törekvés, az egyéni igényekről, elfoglaltságról vagy akár gondolatokról való kényszerű lemondás, és minden szabadidő közös eltöltésére való kötelezettségvállalás. A szerelem legintenzívebb időszakában – ha egyáltalán volt igazi szerelem — talán érthető az egységnek, az összeolvadásnak …
Érdekel a cikk folytatása? »Egyéniség és házasság : a „sündisznó dilemma”
Az érett személyiségű ember egyik fontos jellemzője, mint láttuk, az intim kapcsolatok igénye és képessége. Az ilyen kapcsolatban sokféle szükséglet elégülhet ki, és számos fejlesztő élmény lehetősége rejlik. Épp ez hozza létre a partner iránti erős vonzalmat, a szoros testi és lelki közelség vágyát. Az intim, szerelmi kapcsolatban különleges egység, …
Érdekel a cikk folytatása? »Az önmegvalósítás a házasságban
A testi és lelki felnőtté válással még korántsem dőlt el, hogy mi lesz belőlünk, mit tudunk „kihozni” önmagunkból, mennyire tudjuk megvalósítani lehetőségeinket. Lelki alapszerkezetünk nagyjából készen áll ugyan, de hogy erre az alapra mit építünk, az csak felnőtt életünk során derül ki. A személyiségünkben rejlő pozitív lehetőségek fokozatos megvalósítása az …
Érdekel a cikk folytatása? »Egyéniség és magánélet a házasságban
Minden házasságra jellemző, hogy a házastársak mit várnak tőle, és milyen szerepet tölt be valójában az életükben. A múlt tanulságainak összegezése azt mutatja, hogy fokozatosan előtérbe kerül a házasság személyiségfejlesztő funkciója. Ez a funkció történelmileg új, s várhatóan csak a következő évtizedekben fog szélesebb körben kibontakozni. Az értelmiségi pályára készülő, …
Érdekel a cikk folytatása? »Hangrögzítőn a veszekedés
Ha sikerült egy vitát vagy veszekedést rögzítenünk, úgy később, amikor már lecsillapodtunk, mintegy kívülállóként újra végighallgathatjuk az egészet. Gyakran meglepő felismerésekre juthatunk ezáltal. N. és G. O’Neill ismertetik egy házaspár magnóval szerzett tapasztalatait. A férj elmondta, hogy egy-két vita visszahallgatása alapján vette észre, milyen gyakran szokta félbeszakítani felesége szavait, és …
Érdekel a cikk folytatása? »