Kezdőlap / Társadalom / Házasság / Mi a gyökere a féltékenység elterjedésének a mai civilizált társadalmakban?

Mi a gyökere a féltékenység elterjedésének a mai civilizált társadalmakban?

Pontos, tudományos elemzés hiányában csak a két leglényegesebbnek látszót emelem ki. Ezek: a tulajdonosi szemlélet és egy sajátos személyiségzavar. Az előbbi nyilvánvalóan összefügg a magántulajdonnal, illetve a mi társadalmunkban a kispolgárisággal, amely a szerzésre, birtoklásra irányuló beállítottságot a házastársra is kiterjeszti, sőt féltékenyen őrzött tulajdonná teszi. Az utóbbinak fő tünetei az önbizalomhiány vagy kisebbrendűségi érzés, a túlzott függőségigény, általában a bizonytalanság, a személyiség érzelmi-indulati megrekedése egy gyermekies szinten. Ez minden esetben környezeti ártalmakra, nevelési hibákra vezethető vissza.
Itt nincs lehetőség annak részletezésére, hogyan alakulhat ki a gyermekkori hatások nyomán az irigy, féltékeny természet, amely aztán a partnerkapcsolatban is megnyilvánul, gyakran már a házasság előtt.
Valójában a féltékeny ember éppen azt segíti elő, amitől fél, azt rombolja le, amit meg akar védeni. A féltékenység bizalmatlanságot és gyanakvást szül, ezek pedig tovább erősítik a féltékenységet, amely így mindjobban elhatalmasodhat. Egészen más jelenség ez, mint az egészséges féltés, a szeretett személyért való aggódás, ha valami reális veszély fenyegeti őt. A féltékeny nem a másikat félti, hanem önmagát, nem azért, mert reális veszélyben van, hanem mert betegesen bizonytalan, s ezt túlzott kapaszkodással, a másik kisajátításával tudja csak ellensúlyozni. A magabiztos, lelkileg önálló, autonóm ember nem hajlamos a féltékenységre, még akkor sem, ha nagyon szerelmes. Az érett szerelem ugyanis kölcsönös és kiegyensúlyozott, így a féltékenység teljesen értelmetlen és felesleges.
A féltékenységnek semmivel sincs több köze a szerelemhez, mint mondjuk a félelemnek vagy a szorongásnak. A szerelem önmagában senkit sem tesz féltékennyé, csak az említett, egyéb tényezők; ezek viszont akkor is kiváltják a féltékenységet, ha a szerelem hiánya nyilvánvaló. Igaz, mindkettő létrehozhat fiziológiai szempontból hasonló izgalmi állapotot, de ugyanilyen állapotot vált ki a düh, a harag és sok egyéb is, mégsem mondjuk azt, hogy a düh a szerelem jele. A féltékenységet is csak azért írjuk a szerelem számlájára, mert ez a hagyományos magyarázat kényelmes önigazolást biztosíthat, jól leplezi a bizonytalanságot vagy a házastárs kisajátítására irányuló törekvést.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Családtervezés és fogamzásgátlás

Sokan a családtervezés és a fogamzásgátlás, vagyis a teherbe esés megelőzése között éles ellentétet látnak. …

Hozzászólás