Kisgyermekkorunktól kezdve módszeresen leszoktattak bennünket a teljes őszinteségről. Kikaptunk, ha megmondtuk, hogy azért nem szeretünk a nagynénihez járni, mert nála büdös van, és el kellett titkolnunk minden olyan tevékenységünket, amit az értetlen felnőttek „rosszaságként” minősítettek volna. Megmondták ugyan, hogy hazudni nem szabad, de jutalmazták is apró hazugságainkat. Lassanként belénk idegződött, …
Érdekel a cikk folytatása? »Alarc, szerep – és ami mögötte van
Ahhoz, hogy le tudjuk tenni az álarcot, tisztában kell lennünk mibenlétével és mechanizmusával. Régen a színészek szerepeikhez különböző maszkokat, álarcokat viseltek, ez fejezte ki a megjelenítendő figura lényegét, karakterét. Amikor a színész felvette a maszkot, mintha a valódi figura bőrébe bújt volna bele, s a nézők is rögtön tudták, kiről …
Érdekel a cikk folytatása? »Személyiségfejlődés
Az egész személyiségfejlődés úgy is felfogható, mint állandó szereptanulás. Gyermekkorunkban először az alapvető életkori és nemi, majd családi szerepeinket kezdjük tanulni; később újabb és újabb szerepekkel bővül a repertoárunk. A világban való eligazodáshoz, s ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket az életben, nélkülözhetetlenek a szerepek, ezért jó, ha minél több szerepben mozgunk …
Érdekel a cikk folytatása? »A házasságdiagnosztika nehézségei
Még a szakértők számára sem állnak rendelkezésre kidolgozott házasságértékelő eljárások, inkább csak szempontok és irányelvek. A házasság beválásának szokásos kritériumai – az elégedettség, a tartósság, az egymás iránti szeretet stb. keveset árulnak el az adott házasság alapjellegéből. A zártság ugyanis nem feltétlenül okoz elégedetlenséget, hiszen a hagyományos házasságban élők legtöbbször …
Érdekel a cikk folytatása? »Mit jelent a zárt és a nyitott házasság?
A zárt házasság elfogadása vagy kívánása nem a hagyományos házasságforma „beválását” vagy „természetességét”, hanem csupán a nevelés és a közvélemény hatalmát tanúsítja. Nemzedékek során át belénevelték az emberekbe, hogy a jó házasság zárt, és benne a férfi az úr – ilyennek kell szeretni, mert nincs más választás. A nő számára …
Érdekel a cikk folytatása? »Fejlődési feladatok a házasságban
Csak a mesékben tűnhet a házasság felhőtlennek és örökké harmonikusnak. A párkapcsolat élő, fejlődő valóság, amely a résztvevőket új és új helyzetek elé állítja, s e helyzetek – az ún. fejlődési feladatok – megoldásától függ a házasság további sorsa. Ilyen feladatok keletkeznek pl. akkor, amikor a párkapcsolat az egyik fejlődési …
Érdekel a cikk folytatása? »Szőnyeg alá seperni?
Amikor egy házasság válságba kerül, többféle reagálás lehetséges. Vagy nyíltan szembenézünk a problémával és keressük a tényleges megoldást, vagy úgy teszünk, mintha nem is létezne (tehát „struccpolitikát” folytatunk). Esetleg tudomásul vesszük ugyan a bajokat, de félremagyarázzuk, eltúlozzuk vagy ellenkezőleg: bagatellizáljuk, kényelmes látszatmegoldást keresünk, mellébeszélünk – egyszóval lényegében kitérünk előle. Ahogy …
Érdekel a cikk folytatása? »A szerelem csodákra képes!
Kétségtelen, hogy bizonyos fokú önismeret és emberismeret nélkül nehéz az egyéni vagy a kapcsolati fejlődést érintő felismerésekre jutni. A házasság nyitottabbá tételének másik alapfeltétele ezért az önismereti és a kapcsolati kultúra növelése. Ezen a téren a legtöbb házasságban bőven van tennivaló. Ez nem a házastársak hibája, hanem az egész eddigi …
Érdekel a cikk folytatása? »A korszerű házasság és a gyermek
Különösebb bizonyítás nélkül is belátható, hogy korszerű nevelést csak korszerű házasságban élő szülők adhatnak. Egy hagyományos-kispolgári családban a nevelés is csak hagyományos kispolgári lehet. A nevelés korszerűsítése tehát feltételezi, sőt megköveteli a házasság korszerűsítését. A korszerű házasság olyan alapelveket valósít meg, amelyek egyben nevelési eszmények is: egyenrangúság, nyitottság és fejlődőképesség, …
Érdekel a cikk folytatása? »A korszerűen nyitott házasság
Az egyik leggyakoribb, veszélyes nevelési hiba napjainkban a kényeztetés, a „túlgondozó” vagy „meleg-korlátozó” szülői magatartás. Egy korszerű házasságban élő szülő azonban nem hajlamos az elkényeztetésre. Egyrészt nem kívánja föláldozni magát még gyermeke kényelme érdekében sem; másrészt megszokta-, hogy tiszteletben tartsa mások jogát az önállóságra, a képességek szabad próbálgatására. A túlgondozás, …
Érdekel a cikk folytatása? »