Kezdőlap / Állatok / Cukormókus

Cukormókus

A cukormókus (Petaurus breviceps) egy kis termetű erszényes emlős, amely Ausztrália, Tazmánia, Új-Guinea erdeiben él, valamint az Indonézia körüli szigeteken. Ugyanabba a rendszertani alosztályba tartozik, mint a kenguru, az oposszum, a wombat vagy a tazmániai ördög.

Színe általában szürkés, egy fekete csík fut végig a gerince mentén, farka vége szintén fekete. Ugyancsak fekete foltot visel a fején, a lábain és a hátán. Testhossza 16-2o cm, hasonló hosszú farokkal. Súlya 9o-15o gramm, a hím valamivel nehezebb. A nőstény erszényben hordozza utódját.
Társas állatok, természetes élőhelyükön 15-3o-an is élnek egy-egy csoportban. Éjszakai aktívak, rovarokra, apró gerincesekre vadásznak, illetve az eukaliptusz, akácia és gumifa édes nedvét fogyasztják. Nevük onnan származik, hogy nagyon szeretik ezeket az édes táplálékokat.
Képesek arra, hogy a mellső és hátsó lábuk között feszülő hártya segítségével vitorlázzanak fáról fára. Akár ötven métert is siklanak, farkukkal kormányozva.
A cukormókusnak van még néhány szokatlan tulajdonsága, mint például a szembefordítható ujjak. Mellső lábukon öt ujj van, rajtuk éles, késszerű karmokkal. A hátsó lábukon a nagyujj szembefordítható a többivel. A következő két ujj eggyé van összenőve, rajta két karommal – ez sok erszényes jellemzője, a tisztálkodásban segíti az állatot. Fülei nagyok, szőrtelenek, a legkisebb neszre is felfigyel velük. Szemei is nagyok, sötétek, a fej két oldalán, hogy minél nagyobb látóteret fogjanak be. Hangrepertoárjuk igen változatos, a madárcsipogástól a kutyaugatás-szerű hangig változik.

A fogságban elő cukormókusokat nagyobb kalitkában vagy ketrecben tartják, a madarakéhoz hasonló fészkelő dobozokban alszanak. Egy párnak egy évben akár háromszor is lehetnek utódai, egyszerre általában egy-két utódot ellenek. Akár már négy hónaposan ivaréretté válhatnak.A fiatal cukormókusok hamar kezessé válnak. Étrendjük álljon főleg zöldségből, gyümölcsből, fehérjetartalmú ételekből. Szeretik még az élő rovarokat, a rántottát, joghurtot, magvakat, gyümölcslevet.
A cukormókus nagyon bájos háziállatként is, kimondottan szelíddé válik, ha igen fiatal korától naponta foglalkozunk vele. Mind a nőstény, mind hím nagyon kezes (az együtt tartott hímek ugyan vetélkedhetnek egymással), fogságban akár tíz-tizenkét évig is elélnek.

A magányos cukormókusok könnyen búskomorrá válnak, ami pusztulásukhoz is vezethet, ezért inkább tartsuk párban őket.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Állategészség védelem: Fertőző bursitis

Kóroktan. A betegség kórokozója birnavírus. A vírus nagyon ellenálló, az alomban egy-négy hónapig fertőzőképes marad, …

Hozzászólás