LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A gerincünk nem egyenes. Ha az lenne, egyszerűen orra buknánk. A gerincgörbület, mely kettős S-alakot ír le, egyensúlyba hozza a testünket. Ez teszi lehetővé a két lábon járást és a felegyenesedett testtartást. Ez őseink érdeme, mi pedig derékfájdalmainkkal fizetünk ezért a változásért. Bármennyire hihetetlen, de az azóta eltelt néhány százezer év biológiai szempontból még nem volt elegendő az alkalmazkodáshoz. Az álló testhelyzet „építészeti” abszurdum. Olyan, mintha egy tornyot úgy akarnánk felépíteni, hogy a legkisebb keresztmetszet (embernél az egymás mellé tett két láb) a talajon, a legnagyobb (a csípő) félmagasságban és majdnem a tetején az ugyancsak nagy keresztmetszet (a váll) legyen. Ráadásul többet ülünk, mint állunk, holott az ülés másfélszer akkora terhelést jelent a derekunknak, mint az állás.
Minden száz, háziorvoshoz forduló beteg közül öt derékfájdalom miatt jelentkezik. Még influenzajárvány idején is ötnek nem a torka, hanem a dereka fáj. Vagyis ez a baj dobogós helyen áll a sok-sok nyavalya között. Betegállomány szempontjából ezüst-, a rokkantságban pedig bronzérmes. S így van ez a világon mindenütt, nemcsak nálunk.
A gyógyítás költségei, valamint a rokkantak ellátása súlyosan terhelik az államkasszát, ezért a hangsúlyt a krónikus gerincbetegségek megelőzésére célszerű helyezni. Sajnos a panaszosok szinte kizárólag orvoshoz fordulnak, pedig a gyógytornászok sokat tehetnek a gerinc egészségének megtartásáért vagy a problémás gerinc rendbehozataláért. A mai kórházi gyakorlat szerint először izomlazító, gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, infúziós „koktélokkal”, epidurális fájdalomcsökkentéssel mozgásképessé teszik a beteget, ettől kezdve a gyógytornász tehet a felépülésért. Az akut betegek java része szakszerű és korszerű kezeléssel két hónap alatt meggyógyul, közülük csak páran szorulnak műtétre. A tornát, a rendszeres testmozgást azonban ezután sem szabad abbahagyni.
