LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ember életének legszebb ünnepei közé tartozik az esküvői ceremónia, aminek rendkívül magható és ünnepélyes része a templomi szertartás, amikor a házasulandók Isten színe előtt mondják ki a „boldogító igen”-t, és tőle kérnek áldást az akkor kezdődő közös életükhöz.
Amelyik pár szeretne templomi esküvőt is (akkor köthető katolikus szertartás szerinti házasság, ha a házasulandó felek legalább egyike római katolikus vallású), annak a házasság előtt általában jegyesoktatásra kell járnia, ahol elsőként megbeszélik magának a szertartásnak a menetét, majd lényegében ezek a találkozások a lelkésszel a jegyespárról szólnak, illetve a házasságról. Hogy mi az, ami számukra fontos egymásban és az előttük álló közös életben, illetve hogy hogyan alakíthatják azt ki.
Maga a szertartás azzal indul (miután a násznép már elfoglalta helyét a templomban), hogy elsőként bevonul az esketést végző pap, majd utána a vőlegény és őt követi a menyasszony és a tanúk, majd a koszorúslányok. De a pap és vőlegény oltár elé vonulása után a tanúk következnek, majd őket követi a menyasszony, akit általában édesapja kísér az oltár elé, és „adja át” jövendő férjének. A szertartás részeként az ara és vőlegény Isten színe és az egybegyűltek előtt fogadnak egymásnak örök hűséget. Válaszolnak az atya kérdéseire, majd esküvel is kinyilvánítják egymásnak tett ígéretüket. Ezt követi a gyűrűk megáldása, amit aztán a pár egymás ujjára húz. Majd a jelenlevők és az eskető pap áldást kér az ifjú párra, a ceremónia végén pedig a násznép előtt, az atyával együtt hagyják el a templomot.
