LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A járványfolyamat akkor marad fenn, ha a fertőzőforrásból a külvilágba került kórokozó valamilyen terjedési módon fogékony emberi szervezetbe jut. Az ember fogékonysága a különböző fertőző betegségekkel szemben eltérő. Vannak betegségek, amelyekre a fogékonyság általános (pL kanyaró, influenza stb.). Más betegségekben viszont akkor sem betegszik meg mindenki, ha a fertőzés összes feltételei adva vannak (pl. vörheny, diftéria). Azt a számot, amely megmondja, hogy 100 fertőzésnek kitett fogékony (tehát az illető betegségen át nem esett és ellene mesterségesen sem immunizált) egyén közül hány betegszik meg, kontagiozitási indexnek nevezzük. A kanyaró kontagiozitási indexe csaknem 100%, a vörhenyé 35-40%, a diftériáé 15-20%, a járványos gyermekbénulásé 1-2 %.
Az általános ellenálló képességet – melyen a szervezet általános állapotát értjük – erősen csökkentő tényezők lehetnek: rosszul tápláltság, nagy kifáradás, rossz klíma, rossz szociális helyzet; különböző anyagcserezavarok (pl. cukorbetegség).
Fajlagos (specifikus) védettség (immunitás). A fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességet elsősorban a fajlagos (specifikus) immunitás határozza meg, amely veleszületett és szerzett lehet. A veleszületett immunitás lehet faji és öröklött.
1. Faji immunitáson azt értjük, hogy egyes kórokozók csak az embert, mások csak bizonyos állatfajokat betegítenek meg.
2. Az öröklött (anyai vagy maternális) immunitás azt jelenti, hogy az anyából a magzat vérkeringésébe jutnak azok az ellenanyagok, amelyeket az anya vére tartalmazott. A csecsemő 2-3 hónapos korától kezdve az öröklött védettség csökken.
