LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A családi feladatok ilyen értelmű megosztása azonban még távolról sem vált általánossá. Inkább csak az terjedt el szélesebb körben, hogy bizonyos háztartási munkákat – az összes tennivalók aránytalanul kisebb hányadát – a férj többé-kevésbé rendszeresen ellát. Pl. ő végzi a takarítást vagy ő viszi a mosnivalót a Patyolatba.
Az ilyen korlátozott, besegítés-szerű munkamegosztás természetesen nem sokat változtat a szerepviselkedés hagyományos merevségén. A teljes szerepmegosztáshoz több kell: olyan magatartás, amely lehetővé teszi a házastárs szerepének ideiglenes vagy akár huzamosabb átvállalását, éspedig nemcsak egy vagy két, hanem minden vonatkozásban. Ezt pedig csak az ideiglenes szerepcserék gyakorlásával lehet elérni.
Bár a szerepcsere minden elképzelhető szerepre kiterjedhet, fő területei a háztartási-gazdálkodási, a szülői, a szexuális és a foglalkozási szerepek.
A háztartási és gazdálkodási szerepek cseréje viszonylag a legkönnyebb és legkidolgozottabb. Két fő módszere van: az egyik a cserét bizonyos feladatokra korlátozza és fokozatosan terjeszti ki, a másikban a csere minden háztartási feladatra érvényes, de meghatározott időtartamú. A kettő egymással kombinálódhat, pl. megállapodhatnak abban, hogy az egyik héten a férj csinálja az ágyazást, a reggelit és a takarítást, a másik héten a feleség. Ebből igazi szereprugalmasság azonban csak akkor lesz, ha időnként változtatják a cserélendő feladatokat vagy kiszélesítik azokat úgy, hogy az egész háztartási-gazdálkodási szerepkört felöleljék. Pl. az egyik héten a férj a „hetes”, ő felelős az egész háztartásért és ő gazdálkodik a kiszabott háztartási pénzzel, a másik héten a feleség. (Aki viszont pl. a gyerekkel foglalkozik többet, amíg férje a hetes.) Persze a szerepcsere teljességéhez nem szabad mereven ragaszkodni. A lényeges az, hogy ne legyen egyetlen olyan háztartási-gazdálkodási feladat sem, amelynek megoldásából az egyik házastárs állandó jelleggel kivonja magát.
