LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A reneszánsz kor legkiemelkedőbb természettudományos felfedezése – a heliocentrikus világnézet megalapozása – Mikolaj Kopernikusz (1473-1543) lengyel kanonok, orvos és csillagász nevéhez fűződik.
Kopernikuszt számos csillagászati megfigyelése meggyőzte arról, hogy a Ptolemaiosztól származó geocentrikus világkép hamis, és ezért azt heliocentrikus (görög : Héliosz = Nap) világfelfogással helyettesítette. Szerinte a világmindenség középpontjában a Nap áll, a Föld csupán a körülötte keringő bolygók egyike. Kopernikusz kitartott elgondolása mellett, hogy a bolygók körpályán mozognak. Az égbolt látszólagos elfordulását a Föld tengely körüli forgásával magyarázta.
Az 1543-ban megjelent, De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásairól) című művében többek között megadja a bolygópályák sorrendjét, majd így folytatja: „A középpontban azonban mindenképpen a Nap van. Ki kívánhatná ebben a legszebb templomban a fény forrását máshová vagy jobb helyre tenni, mint ahonnan az egészet egyszerre bevilágíthatja? Ha jobb kifejezést nem találnak, egyesek ezt a világ fényforrásának, mások léleknek, míg mások a kormányzónak nevezik. Így irányítja cselekedeteivel a Nap a királyi trónon ülve, az őt körülkeringő csillagok családját.”
Kopernikusz új tanítása igen nagy jelentőségű volt. A tudomány ettől kezdve óriás léptekben fejlődött tovább. A kutató
természetesen pontosan tudta, hogy ezzel megtámadta a Földre mint a világmindenség középpontjára vonatkozó egyházi dogmát, és csak élete alkonyán merészkedett arra, hogy tanait nyilvánosságra hozza.
