Kezdőlap / Állatok / Kullancsok – a veszélyes élősködők

Kullancsok – a veszélyes élősködők

Egy hét végi kirándulás alkalmával nem csak élményekben gazdagodhatunk, hanem bizony kellemetlen vendéget is magunkkal hozhatunk emlékbe. Ezek egyike lehet a ma már nagy hírnévnek örvendő, ám parányi élősködő a kullancs. 
Mit is érdemes tudni erről a sokat emlegetett élősködőről. 
A kullancs az pókszabásúak osztályába tartozik. Mérete, alakja, színe nagyon változatos, hiszen a világon 720 ismert kullancsfajta van, ebből Magyarországon körülbelül 20 fajta él, amiből 2-3 faj veszélyes a többi élőlényre köztük az emberre is. E veszélyes fajták közül a legismertebb a közönséges kullancs. Ez a kullancs az, ami a legtöbb kórokozót hordozza magában. Hazánkban ez a fajta fordul elő a leggyakrabban. 
A kullancs (Ixodidae) parazita életmódot folytató, apró élőlények, amelyek a gazdaállatok vérével táplálkoznak. Ez még önmagában nem lenne veszélyes, ám vérszívás során számos kórokozót juttathatnak be a gazda vérkeringésébe. 
A kullancsnak három aktív fejlődési alakja van: a lárva, a nimfa és kifejlett egyed, és minden fejlődési szakaszban vért kell szívnia ahhoz, hogy továbbfejlődjön. A lárva 1 mm-t alig elérő kis hatlábú a nimfa mérete 1-2 mm között van, és nyolc lábbal rendelkezik, de még nem alakulat ki ivarszervei, és kisebb, mint az kifejlett példány. A nőstény és hím kullancs az adott fajra jellemző legnagyobb méretű stádium (2,4-5,8 mm), és négy pár lábbal rendelkezik. A hímek a háti testfelületükön lévő pajzs segítségével különböztethetőek meg a nőstényektől. Ez a pajzs az egész testfelületet borítja a hímeknél, míg a nőstényeknél csak az elülső testfelszínt. A kullancs teste egységes, csak a feji részük különíthető el a testtől. Itt található a két mozgatható csáprágó, a két mozgatható tapogató és a középső, fogakkal ellátott szipóka. A kullancsok lába ízelt. Azoknál a fajainál ahol van szem, a hátoldali pajzs két szélén helyezkedik el és nem a feji részen. A kullancs, életének mintegy 90%-át a gazda testtől függetlenül, szabadon tölti. A kullancs képes hosszú ideig (hónapokig, de akár évekig is) táplálkozás nélkül élni. A fejlődési szakaszai közötti vedléskor vagy a nyugalmi állapotban az avarban talál magának rejtekhelyet, amely a számára kedvezőtlen szárazságtól és a túl alacsony vagy túl magas hőmérséklettől egyaránt megóvja. A kullancs érzékeny a kiszáradásra, és emiatt a magas páratartalmat részesíti előnyben. Tipikus élőhelyei a középhegységek lombhullató erdei, tisztásai, az erdőszegélyek, dús aljnövényzetű ártéri vagy ligeterdők, nádasok, rétek, de ma már megtalálható mezőgazdasági művelés alatt álló területeken, sőt városi parkokban, kertekben is. 
A kullancs fejlődése 1-6 évig is tarthat: tojás, lárva, nimfa és a kifejlett kullancs (adult). A hazai fajok úgynevezett háromgazdás kullancsok, mert a lárva, nimfa és adult különböző gazdán élősködnek. A három gazda mindig más-más, de sokszor eltérő gerinces faj. A közönséges kullancs (Ixodes ricinus) rendszerint különböző (emlős, madár, hüllő) gazdaállatot keres meg az egyes fejlődési stádiumában. De vannak olyan fajok is, amelyeknek mindhárom fejlődési szakasza egyazon gazdafaj egyedein fejlődik. A hím és a nőstény táplálkozásában és viselkedésében jelentős eltérése vannak. A nőstény gyorsan rögzíti magát és hosszan, akár 6-12 napig is szívja vért. A hím akár hetekig mászkál a gazda testfelületén és rövid ideig szív vért, de vannak olyan fajok, amelyeknél a hím egyáltalán nem táplálkozik. A gazdán való mászkálás közben a hím nőstényt termékenyít meg, miközben az vért szív. Egyes fajoknál elfordulhat, hogy a megtermékenyítés nem a gazdán, hanem a szabadban történik. Egyetlen hím akár több tucat nőstényt is képes megtermékenyíteni mielőtt elpusztul. A megtermékenyített nőstény teljesen megszívja magát, majd leesik a gazdatestről és néhány hét múlva megkezdi a tojások lerakását, amelyeknek száma több ezer is lehet, a nőstény egyesével bevonja egy vízhatlan, viasz szerű anyaggal, amely a túlélésükhöz nélkülözhetetlen. A nőstény néhány nap vagy hét alatt fejezi be a tojások egyetlen csomóban való elhelyezését, majd elpusztul.

A kullancs egyik legfontosabb érzékszerve a Haller-szerv, amely az első lábak első ízében található. Ezzel képes a levegő mozgását, a hőmérsékletét, páratartalmát, stb. érzékelni. A kullancs az áldozatát cserje-bokorszinten keresi, mivel ugrani nem képesek, leginkább a növényen várják az arra haladó állatokat, ha sikerült felkapaszkodni rá, a hőérzékelő receptorai segítségével keres magának egy eret és megkezdi a vérszívást. A kullancs a legtöbb vérszívótól eltérő módon jut a vérhez. Jóval lassabban, és sokkal hosszabb ideig táplálkozik. Csáprágóval (fájdalommentesen) kis sebet ejt, miközben a nyálmirigye által termelt anyagok segítségével a szipókáját is bele tudja fúrni a sebbe. A fogakkal ellátott szipókával tudja rögzíteni magát a gazdatesten. Nyálmirigye véralvadásgátló anyagokat termel, ezzel akadályozza meg a seb bezáródását. A táplálkozásuk során a vér víztartalmának jelentős részét visszajuttatják a gazda vérkeringésébe, így kerülhet a gazdatestbe a kullancsban található kórokozók

A nőstény akár 80-120-szorosára is megnőnek a vérszívás közben.

Mára sajnos a valós és tévhitek nagyon összekeveredtek a kullanccsal kapcsolatban. Számuk a kedvező időjárás következtében egyre nő és a irtásuk még nem megoldott, mivel egyes kullancs elleni szereket betiltottak, de vannak biztató remények a környezetbarát szereknél.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Állategészség védelem: Fertőző bursitis

Kóroktan. A betegség kórokozója birnavírus. A vírus nagyon ellenálló, az alomban egy-négy hónapig fertőzőképes marad, …

1 hozzászólás

  1. Undorító egy állat! :)

Hozzászólás