Kezdőlap / Társadalom / Történelem / Partizán mozgalmak

Partizán mozgalmak

A németek terrorral akarták elfojtani az ellenállást. Általánosan elterjedt a túszok szedésének és kivégzésének gyakorlata. Sűrűn megtörtént, hogy a németek teljesen elpusztították lakosaikkal együtt azokat a helységeket, amelyek, akár ártatlanul is, az ellenállás támogatásának gyanújába keveredtek. Ez történt a csehszlovákiai Lidicével, az olaszországi Boves-szel, a franciaországi Oradour-ral és szovjet falvak százaival. A túszszedés méreteire Frank lengyelországi főkormányzó hencegő szavai világítanak rá a legjobban. „Ha előírnám, hogy plakátokat ragasszanak a falakra, valahányszor két lengyelt agyonlőttek, Lengyelország valamennyi erdeje kevés volna a papírgyártáshoz.” Lengyelországban a londoni emigráns kormány utasításai szerint működött a Honi Hadsereg, zömmel a volt lengyel hadsereg katonáiból és tisztjeiből. A kommunisták létrehozták a számbelileg jóval gyengébb Népi Hadsereget. Görögországban a legjelentékenyebb ellenállást a kommunisták szervezték. A Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) és ennek fegyveres alakulata (ELAS) a háború után forradalmi átalakulást kívánt megvalósítani az országban. Jugoszláviában nyomban az 1941 áprilisi fegyverletétel után, a reguláris hadsereg fogság elől elmenekült alakulatainak egy részéből ún. csetnik-csapatok alakultak, amelyeket magáénak ismert el az emigráns jugoszláv kormány. A csetnik-mozgalom azonban nem vált tömegessé, mert kizárólag szerb jellegű volt, másfelől inkább a kivárás, mint az aktív harci cselekvés politikáját folytatta. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunista Párt vezetője, aki 1941 júniusában megkezdte a partizánhadsereg szervezését, ragaszkodott a föderatív állam valamennyi népének, s különösen a szerbeknek és a horvátoknak az együttműködéséhez.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Járványemlék Pest-Budán

A török uralom után szomorú képet mutatott Pest-Buda közegészségügyi helyzete. Az ostrom következtében a város …

Hozzászólás