LifePress Életmód magazin Ezeket is nézd:
Ha megvolt a lánykérés, a boldogító igen, az örömködés, felmerülnek az első kérdések is. Mikor legyen, hol legyen, hány embert hívjunk, egyáltalán, milyen esküvőt is szeretnénk: polgárit, templomit, vagy mindkettőt? Esetleg az eddig harmonikusan éldegélő pár, vagy a szülők úgy összekapnak rajta, hogy egyáltalán nem lesz esküvő…
A polgári, városházán tartott esküvők egyeseknek személytelennek, vagy unalmasnak tűnnek. Van aki úgy érzi, ez az ő napja, és igenis megérdemli a feltűnést, a tömeget, a látványt. Azonban még ezekről sem feltétlen kell lemondani, ha polgári esküvőt választ. Hiszen a zene, a díszítés, a szeretteink, a ruha éppúgy elérhető. Egy remegő lábas bevonulás az ifjú pár részéről, egy szépen elmondott köszöntő az anyakönyvvezetőtől, patakokban folyó könnyek az anyukákon: mindez nem elég? És fényképek és videók tömkelege minden pillanatról.
Persze más a helyzet, ha az ember vallásos. Ha a templom, mint helyszín, tényleg az élete része. Ha a hite, az ima számára fontos, és az esküvő így szent és hiteles számára. Egy feldíszített impozáns templom valóban egészen egyedülálló atmoszférát kölcsönözhet. A szavak máshogy zengenek, a menyasszony fenségesebb, a vőlegény valahogy fessebb. A szavak, ígéretek: örökké, kitartás, hűség, jóban-rosszban, egymásért – valahogy megszeghetetlenebbnek hangoznak.
De egy a lényeg: akár templomban tartották, akár a városházán, vagy a világ végén: igaz legyen. A helyszín csak díszlet. Lehet csodálatos, hagyhat bennünk örök emlékképeket, de attól még díszlet marad: egy egyedülálló élmény díszlete.
