LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Sarkcsillag jelenleg az északi égi pólus közvetlen közelében található, ezért az északi félgömb minden megfigyelője jól ismeri. Komponenseit tekintve is érdekes rendszerről van szó. A Sarkcsillagot alkotó Polaris A szuperóriás, Polaris B pedig a fősorozaton tartózkodik. A két csillag közepes amatőrtávcsővel szétválasztható, a Polaris B-t William Herschel fedezte fel 1780-ban. A két csillag távolságát 300 milliárd km-nél többnek becsülik. A Polaris A luminozitása 1800-szor akkora, mint a Napé, egyúttal cefeida típusú változócsillag, periódusa alig valamivel rövidebb, mint 4 nap. A Polaris A radiális sebességét, vagyis látóirányunkba eső mozgását pontosan megmérve azt tapasztalták, hogy az 30,5 éves periódussal szabályszerű változásokat mutat. A Sarkcsillag asztrometriai kettőscsillag is – mert a kísérőjének jelenlétére a főcsillag rendellenes mozgásából következtetünk. A láthatatlan kísérő 30,5 éves periódussal kering a Sarkcsillag körül, de nagyon halványnak kell lennie, mert semmiféle hatása nincs a Sarkcsillag színképére. A Hubble-űrtávcsővel nemrég sikerült is észlelni a cefeida halvány kísérőcsillagát.
Az emberiség történelme folyamán a Sarkcsillagot tartották az északi égbolt legfontosabb csillagának. Majdnem az Északi-sark fölött helyezkedik el, így hosszú időn keresztül iránytűként használták az északi irány kijelölésére. A Sarkcsillag látóhatár fölötti magasságát megmérve a szárazföldi és tengeri utazók pontosan meg tudták állapítani a saját földrajzi szélességüket. A Sarkcsillag különböző kultúrákban elfoglalt kiemelt helyét jól jelzik a legendák. A skandinávok szerint a Sarkcsillag volt az ékkő annak a dárdának a hegyén, amelyet az istenek keresztüldobtak a világmindenségen. A tatárok a Sarkcsillagot Aranyszegnek nevezték, úgy képzelték, hogy ez a csillag tartja össze az egész világot. Az ókori Kínában az északi csillag istennője volt a Sarkcsillag neve.
