LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az aztékok fővárosának, Tenochtitlán varosának története körülbelül 10 000 évre nyúlik vissza, amikor a Mexikói-öböl természeti kincsei vonzották oda az első őslakosokat. A Texcocói-tó mocsaras vidéke remek élelemforrásnak bizonyult a telepesek számára. A régészek nyílhegyeket és mamutcsontvázakat leltek fel a területen. A tó körül kialakult vastag hordalékréteg pedig a mezőgazdaság számára volt rendkívül előnyös. Kr.e. 4000 körül babot, kukoricát, paradicsomot termesztettek a területen.
A Tenochtitlán ( „kaktusz otthona” ) elnevezésű település eleinte zsúpfedeles kunyhókból állt. Lakói halakkal, garnélarákkal kereskedtek, majd az így szerzett jövedelemből építettek faházakat. Jól képzett harcosokkal rendelkeztek, ennek köszönhetően vonták uralmuk alá a környező városállamokat.
Az ásatások során került napvilágra a teocalli, azaz a kettős piramis maradványa. A szent hely magassága elérte a harminc métert, széles lépcsősor vezetett az emelvényen található szentélyhez. A lépcsősort kígyófejeket ábrázoló alkotásokkal díszítették. A város templomaiban körülbelül 5000 pap szolgált, ruházatukat koponyát és zsigereket ábrázoló képek díszítették.
A szentély 1487-es avató ünnepségén az uralkodó 20 000 foglyot áldoztatott fel, akiket egyenként az oltárra fektettek, szívüket kivágták, a Nap felé tartották, majd egy edénybe helyezték. A tetemet ezután a mélybe vetették.
A háborúskodás és a hódítás az aztékok számára tehát vallási jelentőséggel is bírt, hiszen sokszor azért harcoltak, hogy áldozati szertartásaikhoz foglyokat ejtsenek.
Szertartásaik során törzsi istenüket, a Napistent táplálták vérrel és szívvel, hogy az harcba szállhasson a sötétség erőivel.
A hosszabb ideig tartó harcnélküliség és békés állapot nyugtalanította ezt a népet, attól tartottak, ez a létező világrend összeomlásához vezet. A rituálé helyszínén felhalmozott koponya halom azonban emlékeztette őket arra, hogy hogyan ne következzen be mindez.
